Jópofa antológia sorozat volt a Mesék a kriptából. Készült belőle egy másfél órás mozifilm epizód is (Démonlovag), ami mérsékelt sikert aratott, úgyhogy egy évvel később jöhetett a következő, a Vérbordély. Ez már nagy bukta volt, úgyhogy nem készítettek több részt, pedig tervben volt, hogy trilógiává bővítik.

A sztárparádé rögtön megtetszett a filmben. Nem A, nem is B, inkább C kategórián belül, de több nevet is üdvözöltem a gárdából. A "top billing"-et Erika Eleniak kapja, de ő inkább csak második főszereplő, fontosabb szerepe van a magánnyomozót játszó Dennis Millernek, akit én az SNL régebbi részeiből ismerek, ő volt az egyik műsorvezetője a híradós blokknak, a Weekend Update-nek. Mondjuk ott '80-as évekbeli loboncos hajú volt, itt már rövid hajú szakállas, nem biztos, hogy felismertem volna egyből. Hozza a laza, beszólogatós figurát, de ahogy olvastam, kibírhatatlan volt a forgatáson, nem jelent meg, amikor kellett volna, sokat improvizált és Corey Feldman is azt nyilatkozta róla, hogy nagy csalódás volt neki élőben, olyan arrogáns volt.

Ha már Corey, én őt bírtam a Kincsvadászokban, az Ami sok, az sokkban, meg még pár gyerekkori szerepében. Most egy problémás huszonévest játszik, de már a kinézete is problémás, hát még a színészi játéka. Szerintem nagyon túljátssza a szerepét, főleg, amikor (spoiler) már vámpírként jelenik meg és idétlenül röhögcsél. Mondjuk furcsa volt Stohl András a magyar hangjaként, de hát ő szinkronizált már 32 évesen tinédzsert is (az Amerikai pitében).

William Sadler nevét olvasva a stáblistán gondolkodóba estem, hogy kit játszott a filmben?! Őt én a Még drágább az életed főgonoszaként ismerem, itt viszont nem láttam sehol. Aztán kiderült, hogy dehogynem, ő a múmia, aki meséli a sztorit a Kriptaőrnek... Érdekesség, hogy az előző spin-off filmben (a Démonlovagban) is játszott, de akkor egy másik szerepet.

A sztori érdekes, egy bordélyházban embereket ölnek, ezt akarja kinyomozni a főszereplő. A nő aki felbérelte, keresi az eltűnt öccsét. Aztán összeáll a kép, összeérnek a szálak, és még egy kis végepoén-csavar is jut a legvégén. A megvalósítás viszont nem tetszett, szerintem túl naturális volt, és mivel sok a leszedett testrész, ezért még gagyi is. Pedig kitettek magukért a maszkmesterek, itt nincs CGI, kivéve az elmaradhatatlan sárga cikázó csíkok, amikor valami varázslatos, vagy túlvilági esemény történik. Itt ez azt jelenti, hogy a főgonosz szellemét kiengedik a palackból (vagy valami ilyesmi, nehéz volt odafigyelni :)).

Van még egy rész, ami nekem 10%-kal megemelte az értékelésemet. Kicsit ugyan pointless, de váratlan és vicces. Egy, a stáblistán nem szereplő, akkoriban (illetve egy pár évvel előtte) nagy sztár komikus hölgy cameója, beszól egy vicceset és ennyi.

30%

"Hol Voight, hol nem Voight" - Na erre nem számítottam. Úgy emlékeztem, ez egy könnyed kis agykikapcsolós szörnyes kalandfilm, mondjuk B kategóriás, és csak a David Hasselhoff nevével fémjelzett 3. résztől merészkedik a ZS-filmek közelébe. Tévedtem, mert már az első rész is gyakran súrolja a gagyi színvonalat, leginkább alulról. (G-kategória?)

És ez egyetlen embernek köszönhető: Jon Voightnak. Nem tudom, mit szívott a forgatás alatt - vagy mit nem -, de az alakítás, amit nyújt, az bárkinek szégyenére válnak, egyáltalán nem mozifilmbe való. Mintha nem játszott volna még soha gonoszt, hiszen az az elképzelése, hogy minél eltorzultabb arccal játszik, annál ijesztőbb lesz. Pedig egyre csak groteszkebbé válik, a film második felében már mindig felröhögtem, amikor megláttam. Persze lehet, hogy csak félreértettem és Jennifer Lopezt vízslatta valami furcsa vén szatír tekintettel. Akkor viszont nem is horror, hanem "szatíra" a film... (bocs :))

J-Lo alakítása sem nevezhető Oscar díjasnak, de legalább nem túlozza el, mint idősebb kollégája. Akin viszont nagyon meglepődtem, az Danny Trejo, akit egész más szerepben látunk, mint későbbi filmjeiben. Tulajdonképpen egy cameo az egész, hiszen az "első halott" szerepét kapta, és abban a pár percben olyan rettegést láttam tőle, amilyet később csak ő tudott okozni másoknak, a Machete támad az űrben valamelyik részében.

Igazi sztárparádé a film amúgy, az említettek mellett játszik még Ice Cube, Eric Stoltz, Owen Wilson és Kari Wuhrer is. A sok ismerős arc nekem mindig kedves egy filmben, itt is örültem neki, és tulajdonképpen egész jó lenne az egész, ha valaki más játszaná a főgonoszt. De tényleg, még Willem Dafoe Féktelenül 2-beli tekinteténél is furább volt Jon Voight. Néha úgy vicsorított, mintha ő is éppen ölelne egy megtermettebb dél-amerikai anakondát ott a hajó szélén. Amikor pedig eléri a végzet (ez ugye nem spoiler, hiszen ő a főgonosz), az anakonda jól bekapja, majd a következő jelenetben kiköpi. Na ekkor volt a mélypont: miután talpig nyálban kiköpték, még rákacsint egyet J-Lora...

Van azért olyan negatívum is, ami nem köthető Jon bácsihoz: az egyik szereplő halála után látjuk a nagy CGI-szörnyet a vízben haladni, ekkor észrevehető, hogy a jóllakott anakonda kipúposodott oldalán kitüremkedik az elfogyasztott illető arcának kinyomata... :D Ezt azért nem kellett volna.

Összefoglalva, azért egyszer nézhető film, sok sztár színésszel, akikért esetleg lehet izgulni, ha úgy tartja kedvünk. A gonosz bácsin meg jókat lehet nevetni.

40% (bár 20 éve még nekem is 70% volt)

Kb 20 év telt el, mire újra "elém fújta a szél" ezt a katasztrófafilmet. Csak a szálló tehénre emlékeztem már belőle, meg a főszereplő Helen Huntra, akinek a figurája így a filmet újranézve, szerintem kicsit kilóg a többiek közül. Valahogy nem így képzelnék el egy megszállott tudósnőt, ráadásul a hosszú hajába mindig belekap a szél. Mondjuk szerethető főhősnek kicsit néha túl idegesítő szegény.

Nem is emlékeztem rá, hogy mekkora sztárparádé a film. Bill Paxton játssza a válófélben lévő férjet, akiről az első másodpercben megmondjuk, hogy a végén újra összejön volt feleségével. Körülbelül olyan magabiztosságal állítottam ezt, ahogy ő maga a filmben a tornádó soron következő irányváltoztatását. Arra is rájöttem előre (már nem emlékeztem rá), hogy ki fognak meghalni.

Meglepetésekben tehát nem túl erős a történet, viszont legalább izgalmas. Nagyon szépen elénk varázsolják a kisvárosok természeti csapásoktól való fenyegetettségét, sőt, magát a tornádót is. 1996-os a CGI, de szerintem majdnem tökéletes. Persze, mindig azt figyeltem, mikor fog kilógni a lóláb, de bele lehet feledkezni, tényleg olyan szerintem, mintha igazi lenne.

Visszatérve a szereplőkre, láthatjuk Philip Seymour Hoffmant, karatkere egy vicces őrültforma, egyfolytában röhögős srác. Ebben a formában mindig, mikor megláttam, csak annyit mondtam: "Kosáreső! :D" (lásd: Derült égből Polly).

Cary Elwes (azaz Robin, a Lakli, lásd Fuszeklik fejedelme) játssza a gonosz konkurens csapat vezetőjét, akinek a szerepe sajnos nem áll túl sokból, mindig irigykedik a "jókra", van, hogy tippeket vár tőlük, de segíteni nekik már nem lenne hajlandó. Az ő csapatából amúgy szinte soha semmit nem látunk, csak azt, hogy szépen sorban mennek az autóikkal, általában mindig rossz felé, hiszen "nem tehetségesek". Annak azonban örültem, hogy megpillantottam közöttük Abraham Benrubit, azaz Jerryt a Vészhelyzetből, avagy Kubiakot a Parker Lewisból. Mondjuk neki szerintem 1 mondatnál több nem jutott a filmben.

Még egy érdekesség: a filmben egy autósmozit vetítés közben letarol a tornádó. 1996. május 24-én az életben is megtörtént egy kanadai kisvárosban, ami ráadásul aznap pont a Twistert vetítette volna. Még szerencse, hogy nem várt a vihar estig, az lett volna aztán a 4D-s mozi... Amúgy mi is pont nagy viharban néztük meg tegnap, így még jobb volt a hatás. :)

Összegezve: izgalmas, gyönyörű szépen megcsinált film a Twister, érdekes alaphelyzettel, de kb. nulla meglepetéssel.

70%

Az ötödik Jurassic Park újított egy jó nagyot, ugyanis ezúttal már nem a szigeten játszódik a cselekmény nagy része. A szokásos "meneküljünk az elszabadult dínók elől" része azért megvan a filmnek, de már egy másik helyszínen. Nem sokat tudok mondani a filmről spoiler nélkül, de inkább nem árulok el semmit.

Vannak fordulatok a történetben, és nem mind kiszámítható, volt, hogy tényleg meglepődtem. Az viszont már nagyjából az elején látszik, hogy ki a rossz, ki az, aki jónak tűnik, de mégis rossz, a korábbi szereplők meg teszik a dolgukat a megszokott módon (Chris Pratt ismét laza, vannak humoros beszólásai). Illetve, Bryce Dallas Howard karaktere emlékeim szerint a 4. részben még egy törtető, karrierista, a dínókat csak tárgyként kezelő nő volt. Az új részben már lelkiismereti okokból szeretné megmenteni az újrateremtett lényeket.

Merthogy mentőakcióról van itt szó, legalábbis az elején, majd átcsap valami másba, amit nem árulok el. Aki azt gondolja - akár az előzetes alapján -, hogy a 2. rész után újra eljátsszák a "katonák mennek a szigetre elfogni a dínókat, aztán jön a sikítás és menekülés" történetet, az téved. Kicsit így indul a film, de nem hasonlít Az elveszett világra, és szerintem egyik eddigi részre sem. Beújítottak, és ez a javára vált a filmnek. A megtekintés után pedig látni fogjuk, hogy a következő rész újabb nagy változásokat fog hozni.

Remélem, Jeff Goldblum újra visszatér majd, kicsit több időben, mert itt csak 2 cameo jutott neki. Dr. Grantet is visszahozhatnák. De ez majd egy másik film lesz, egyelőre nézzétek meg ezt az ötödik/második részt. Nekem tetszett. 

80%

Na ilyen csendben még soha nem voltam moziban. Úgy már esett, hogy egyedül ültem a teremben - a Starsky és Hutch esetében, de nem a film rossz mivolta volt az oka, hanem az, hogy akkor mindenki A passiót nézte. Így azonban, hogy voltak jó páran, de szinte mukkanni sem mertünk, még nem voltam.

Ráadásul, pont ropogtatnivalónak is nachost ettünk, alig mertem rágni, nehogy zavarjam a csendet. De más is így volt ezzel, szerencsére. Ennél a vetítésnél tényleg az adta a legnagyobb élményt, hogy szinte teljes csendben ültünk. Ugyanúgy, ahogy a filmbeli család is. Bármilyen kis neszt meghallanak az idegen lények, akik gyorsan elkapnak és széttépnek.

Ebből az alapötletből szerencsére sok mindent kihoznak, az olyan ötleteken át, hogy például vannak egyéb hangos környezeti zajok, amik mellett lehet beszélni, vagy hogy hogyan rendezkedett be a család a csendben éléshez (homokban mezítláb gyalogolnak például).

Sokáig az sem volt világos, hogy egyébként szinkronos a film, mert jelbeszéddel kommunikálnak egymással, ezt pedig feliratozzák a képen. Jó negyed óra után a suttogásokon hallottam először, hogy magyarul beszélnek. A filmben látott kislány amúgy a valóságban is siket.

A főszereplő házaspár pedig az életben is párt alkot: John Krasinski és Emily Blunt. Előbbi volt a film rendezője is, szerintem remek munkát végzett. Ajánlom mindenkinek a film megtekintését, és ha lehet, akkor moziban, mert ezt az atmoszférát ott lehet igazán átélni.

Szuper darab!
100%

Emilio Estevez-film kevés Emilióval. Sportfilm kevés sporttal. Ezzel együtt viszont meg tudott újulni a széria az utolsó részére, hiszen most egy középiskolás közegbe kerültek a főszereplő gyerekek, így inkább egy sulis vígjátékot látunk, a rivális bandával, akiket azért mégis meg lehet verni valahogy.

A film fő bonyodalmát és gerincét is a nagyok és a kicsik harca képezi, akik mindig kibabrálnak egymással, vagy akár bunyóba torkoló vitákba keverednek. A "főgonosznak" számító ellenség csapatkapitány nagyon tenyérbemászó, a gonosz nagydarab srác buta, mint a föld, így a komikus vonalat képviseli, mindig pórul jár. Kicsit Huey a Forró rágógumiból, kicsit Buzz a Reszkessetek, betörőkből, de nagymértékben Biff a Vissza a jövőben filmekből. Az imdb szerint utóbbiról mintázták a karaktert, az őt játszó színész egyébként alig fiatalabb Emilio Esteveznél.

Kisebb finomításokat lehetett volna még végezni azért, például egy menekülős jelenetben rajzfilmekből ismerős fék/spuri hangeffektusokat is bevetettek. Ez stílusidegen volt számomra, nem ide való.

Emilio Estevez pedig hiába top kiírású szereplő, csak kevesebb, mint 20 percig van jelen a filmben, de legalább több helyen, az elején, a közepén, és a végén is. Ez amiatt van, mert akkor éppen a Házi háború című filmjét forgatta (mind főszereplő, mind rendező), amelynek 3 millió dolláros költségvetését úgy fedezte a Disney, hogy a harmadik Kerge kacsákban ingyen vállalta a szereplést. Sajnálom, hogy utána nagyjából eltűnt a szermünk elől, szerintem egy karizmatikus színész és több filmje is tetszett.

Jó volt újra látni Kenan Thompsont, aki a második részben tűnt fel, ott vették be a hokicsapatba. Ő azóta felnőtt, de nem sokat öregedett, az SNL oszlopos tagja, rekord 15 szezonnal.

A Kerge kacsák filmeket gyerekként szerettem, bár, ha jól emlékszem, 1-2 alkalomnál többször nem láttam őket. 20 év múltán is kellemes szórakozást nyújtottak, főleg az első és ez a harmadik rész, a második kicsit önismétlés volt, arra csak 70%-ot adnék, de az első és ez az utolsó egyaránt:

80%

Érdekességek:
2014-es találkozó a már felnőtt kacsákkal
10 érdekesség a trilógiáról - Joshua Jackson benne lenne egy 4. részben

Dan Aykroyd és John Belushi az első SNL brigád oszlopos tagjaiként váltak sztárrá Amerikában. Ezután egyenes út vezetett a mozivásznakra, ahol olyan közös filmeket szabtak rájuk, mint a Meztelenek és bolondok, a Blues Brothers és a Jó szomszédok. Ezek közül középső párosításuk volt messze a legsikeresebb, melyben az SNL-ből már ismert karaktereket alakítják.
Érdekesség, hogy tervben voltak számukra olyan filmek is, amik Belushi halál miatt később más szereposztásban valósultak meg: A három amigó, Kémek, mint mi, vagy a Szellemirtók. Utóbbiban Slimer, a falánk szellem Dan Aykroyd elmondása szerint Belushira utal. Persze lehet, hogy ezt csak viccből mondta, de a hotelben zabálós jelenetben akár Bluto Blutarsky is lehetne a Party zónából. :)

De vissza Bluesékhoz: kb. 20 év után néztem újra a filmet, és kétharmadáig az volt a véleményem, hogy eljárt felette az idő, nem éreztem olyan viccesnek, mint ahogy emlékeztem rá. Pedig szerethetőek a karakterek, jók a vágások, laza az egész hangulat, és igazi zenei szupersztárok cameóznak a filmben. Valahogy mégis inkább úgy éreztem magam, mint a filmbéli nagykoncert közönsége a buli elején, amikor még nem értik, hogy hogy áll össze majd ez az egész valami igazán szórakoztatóvá. De összeállt!

Ugyanis elérkezett az előbb említett nagykoncert jelenet, és onnan kezdve nem volt megállás: szerintem nagyon izgalmas volt ez a rész a filmben, hogyan lopóznak be, amikor rengeteg rendőr keresi őket, majd hogyan tudnak a végén lelépni és elvinni a belépőkből befolyt a rendeltetési helyére. Ugyanis az a céljuk, hogy megmentsék a bezárástól egykori árvaházukat.
Miután a bulinak vége, kezdetét veszi az igazi ámokfutás, amelyben - a maga idejében - rekordszámú, 103 db rendőrautót törtek össze. Ezt a rekordot a második rész döntötte meg, 104 darabbal :) Később sajnos már nem egy harnmadik rész, hanem a G. I. Joe: A Kobra árnyéka licitált rá újra a rekordra, pedig 1998-ban még Aykroyd nem zárkózott el a lehetőségtől. Illetve, ha jól emlékszem, pontosan azt mondta, hogy nem lesz harmadik rész Blues Sisters nélkül.

Szóval, az utolsó fél/háromnegyed óra egészen magával ragadott, beszippantott, és számomra felhúzta az egész filmet. Jókat nevettem az üldözők egyre gyarapodó hadán, még mondtam is, hogy ez már 5 csillagos körözés lenne a GTA-ban, hiszen megjelennek a helikopterek, a hadsereg... Boy, that escalated quickly.
A kedvenc szereplőmet "véletlenül" a kedvenc komikusom játszotta: John Candy az egyik "fő üldöző" a rendőrök között, de a kezdetektől fogva mintha nevetne az egész abszurditásán, hogy ennyien nem tudnak elfogni két embert. Ráadásul még hagyja is zenélni a Blues fivéreket, mielőtt el akarná fogni őket, hiszen még sosem látta fellépni őket.

Aki szereti a jó blues zenéket, annak kötelező a film, hiszen tele van nagy slágerekkel. Aki a 80-as évek amerikai filmkomikusait szereti, annak is kötelező (Candy/Aykroyd/Belushi miatt). Aki a cameókat szereti, az is nézze meg, nemcsak a sok híres zenész/énekes szereplése miatt, de elcsíphet olyan híres mellékszereplőket is, mint pl. Steven Spielberg. A film rendezője, John Landis ugyanis híres arról, hogy kollégáit apró mellékszerepekkel látja el. Gondoljunk csak George Lucasra, aki elé befurakodik Axel Foley a vilámparkban, a Beverly Hills-i zsaru 3-ban.

80%

(plakát: eu.movieposter.com)

A maga 73 percével (+stáblista) ez egy villámgyorsan lefolyó vígjáték, valószínűleg az emlékezetünkből is gyorsan törlődik, de ezt a kis időt szerintem megéri rászánni.

Olyan érzésem volt, mintha a Saturday Night Live-ból néznénk Rob Schneider egyik visszatérő jelenetét, és mondjuk ennek a jelenetnek az összes részét egymás után szedték volna egy '90-es évekbeli SNL-évadból. Amit ráadásul imádok, úgyhogy ez csak jót jelenthet :) Még két SNL-es korábbi játszótársa is cameózik a filmben, Norm MacDonaldról és Adam Sandlerről van szó. Amúgy Sandler a producere is ennek a filmnek, úgyhogy az ő stílusa lejön a vászonról, pl. a vissza-visszatérő viccesen túlzó mellékszereplők.

Annak idején még új korában láttam a Tök állatot, akkor 80%-ra értékeltem. Szerencsére azóta eltelt annyi idő, hogy elfelejtettem a film majdnem összes fordulatát (pedig a végén van egy nem várt dupla csavar, ennek örültem is!). Rob Schneider hatalmasat alakít, mindenféle állatot tökéletesen utánoz, számomra remekül bizonyítja vígjátéki rátermettségét. Rajta kívül mindenki csak neki asszisztál, de ez igazából egy egyszemélyes magánszám. Ezért is pont jó neki ez a 73 perc.

Egészében nézve, nekem szerkezetileg kicsit szétesettnek tűnt, túl gyorsak a jelenetváltások, de ehhez pont ez passzolt. Nekem ez most:

70%

Elsőre úgy gondoltam, felesleges újraforgatni a remek Charles Bronson filmet, amelyből annak idején egy egyre túlzóbb, de mégis szórakoztató mozisorozat kerekedett. Tévedtem. A Bruce Willis főszereplésével készült remake saját jogán is megállja a helyét, sőt, igazából teljesen más, mint a régi film volt. Az alapszituáció nagyjából ugyanaz, de még ezen is csavartak egyet: az eredetiben egy építész családját támadják meg, itt pedig egy orvosét, akinek a bűnözőket is kötelessége meggyógyítani legjobb tudása szerint.

Mivel a filmet Eli Roth, a Motel rendezője készítette, ezért nem is lepődtem meg a 18-as besoroláson. A film egyre durvábbá válik, a végén már van több gusztustalan rész is, de szerencsére soha nem esik át a ló túloldalára - szerintem. Lehet, hogy egy nálam gyengébb gyomrúnak ez már sok. Én viszont örültem neki, hogy a néző megkapja a maga elégtételét a gonoszok által elkövetett sok rosszért, ráadásul igen kreatív módokon. Ezek a megoldások szerencsére nem törnek Bosszúvágy 3-i magasságokba (bár azt a filmet meg pont ezért is szerettem), azaz a hihető zónában maradnak.

Annak is örültem, hogy a régi filmekkel ellentétben, itt maga a bonyodalom (a történet elején kötelező tragikus támadás) sem lett túlspilázva, legalábbis nem nagyon mutatták a gyilkosságot, valamint, a Bosszúvágy 2 túlságosan vágatlan változatával ellentétben itt (kis spoiler) nem történt nemi erőszak sem. Szóval, a jók elleni támadást nem nagyon mutatták sokáig, a rosszak elleni bosszúhadjáratot viszont részletesen, néhol szórakoztató módon ábrázolták. Néhány poén is belekerült, ezek pedig többször váratlan helyről érkeztek: az egészen hétköznapi dolgokkal kapcsolatban (pl. a nyomozó gluténmentes ételkóstolása).

Bruce Willis szerintem remekül alakította a rendszerben eddig hívő, de megtörtté váló apát, aki csalódottságában egyre inkább az önbíráskodás felé hajlik. A folyamatot is remekül ábrázolták.

A mellékszereplőket is tökéletesen választották ki, a gonoszok kellően tenyérbemászóak, a testvért alakító Vincent D'Onofriót a Jurassic World óta csípem, jó volt ezúttal pozitív szerepben látni. Felfedeztem még egy ismerős arcot az egészen kis szerepet alkítók között is, a nyomozók főnöke a Beverly Hills-i zsaru 3-ban még egy duplán beépített ügynököt játszott.

A "moziban minden jobb" elv alapján lehet, hogy másodszorra már kevesebb pontot adok rá, de nekem ez most:

100%

Számomra ez egy formabontó romantikus film. Érdekes az alapötlet: egy nő és egy férfi - mindketten munkatársak - ugyanazt álmodja, miszerint ők két szarvas, akik újra és újra találkoznak egy erdőben. Miután kiderül, megpróbálnak az életben is közeledni egymáshoz. Nem árulok el többet, remélem, nem volt ez sem több a kelleténél, de azért történik más is a filmben, kicsit kiszínezve a fő szálat.

Néhány jelenet kicsit talán túl naturálisra sikeredett, például, amikor a vágóhíd működését mutatják be. Sokkoló volt látni, ahogy a vesztőhelyre érkezik a marha. Talán az volt ezzel a cél, hogy megértsük, miért mondja a főszereplő gazdasági igazgató egy új munkaerőnek, hogy válasszon másik munkahelyet, mert nem fogja bírni. Aki viszont biztosan igen, az a női főszereplő, akinek a karaktere teljesen merev, látszólag nincsenek érzelmei. Persze csak látszólag, de jó látni, hogy megpróbál ellene tenni, és a javulás is észrevehető.

Néha mondjuk egészen meglepő próbálkozásai vannak a nyitás felé, ebből jó poénok is származnak, amire nem számítottam. Több helyen is jó humora van a filmnek, szerencsére lazább, mint a lány az elején. Kitérnék még a mellékszereplőkre is, örültem, hogy felismertem sok arcot, akiket más filmekben, sorozatokban is már láthattunk. "Jé, a Viszkisből... a Kincsemből... a Kis falunkból..." stb., stb. :)

Most az Oscar-díjkiosztó előtt néhány órával írom ezt a bejegyzést, természetesen nagyon drukkolok a filmnek!!! :) Az biztos, hogy nagyon szokatlan, de végig érdekes. Nézzétek meg, hiszen nem minden évben jutunk be az 5 jelölt közé az idegen nyelvű filmek kategóriájában!

Végül pedig, mivel én nem a művészi értéket szoktam pontozni, hanem azt, hogy én éppen mennyire szórakoztam jól egy filmen, ezért 70%-ot adok neki:

70%

(poszterkép forrása: mafab.hu)