Az ismert stand-upos Sinbad és az SNL-ből frissen kikerült Phil Hartman a főszereplői ennek az 1994-ben készült (de '95 januárban bemutatott) vígjátéknak. Érdekes, hogy később mindketten játszottak a Hull a pelyhes című Schwarzenegger-komédiában. Ez a film szerintem szórakoztatóbb annál, viszont sajnos jóval hosszabb is. Ha 20 percet kivágtak volna belőle, akkor nem fáradna el a végére a túlnyújtottság miatt.

Pedig aranyos filmről van szó, ahol mindenki jobb ember lesz a végére. Na jó, a rosszfiúk persze nem változnak meg, de legalább ők is megkapják a pénzt, ami jár nekik. Ez a vonal amúgy szerintem gyenge pontja a filmnek, mert túlságosan idiótára vették a pénzbehajtó olaszok figuráit. Az egyikük a Rendőrakadémia tévésorozatban is játszott, ugyanezt a 0 IQ-jú nagydarab mamlaszt, aki persze ráadásul még pösze is.

Szerencsére a kötelező "1 órás rész" (a mélypont, amikor minden rossz kiderül, vagy mindenki összeveszik) ezúttal nem lett túlspilázva, hamar megbocsátanak annak, akinek meg kell, a rosszak pedig megkapják a magukét. Csak az addig tartó 1 óra 20 perc lehetett volna mondjuk csak 1 óra.

A két főszereplőre nem lehet panasz, főleg Sinbad tűnik ki a jópofa nagydumás figurájával. Phil Hartman ezúttal a szürke kisembert játssza, de sajnos firuája nem több ennél, pedig jó lett volna átmenteni ebbe a filmbe valamit a sok őrült SNL-es figurájából. Mindemellett persze szimpatikus és végtelenül naív a karaktere.

Szerintem megér egy próbát, egyszerű családi szórakozás, néha karikaturisztikus figurákkal, de a nagy tanulság ezúttal sem marad el.

70%

Kapcsolódó film:
-  Hull a pelyhes

Alig vártam ezt a filmet, de októberről áttették februárra a mozipremiert, aztán áprilisra, mígnem február elején az előzetes megjelenésekor kiderült, hogy még aznap a Netflix jelenteti meg a filmet.

A nagy öröm után sokan csalódtak, ahogy olvastam a visszajelzéseket. De én aztán nem! Szerintem egy hangulatos, izgalmas sci-fi thrillert készítettek a Paradox alkotói, melyben sok ismert arc szerepel, de annak mondjuk utána kellett néznem, hogy ki honnan ismerős. Chris O'Dowdot több vígjátékban pl. a Koszorúslányokban láttam eddig, itt is a komikus vonalat képviseli. Még a legfurább dolgot is, ami vele történik, viccesen reagálja le (spoiler nélkül, a karjára gondoltam). Daniel Brühl pedig nekem a Becstelen brigantykból volt ismerős, ő az, aki a mozis csajt el akarja csábítani.

Hogy maga a film hogyan illeszkedik a Cloverfield univerzumba, az igazán a legvégén derül ki. Persze nem árulom el - akinek az előző rész, a Cloverfield Lane 10 fináléja tetszett - nekem igen -, az most sem fog csalódni. Én remekül szórakoztam, nagyon tetszett a film atmoszférája, illetve az egyre sokasodó kérdések, hogy most mi is történik éppen?! Szerencsére a végefelé választ kapunk a dolgokra, nem ül ki a Lost-szindróma a történetre.

Azt nem mondhatom, hogy aki az előző részeket kedvelte, annak automatikusan be fog jönni a film, hiszen az első Cloverfield found-footage katasztrófafilm volt, a második egy nagyon okosan megcsinált thriller - elrablós? apokaliptikus? ez csak ott derül ki -, a Paradox pedig, ahogy írtam is, sci-fi thriller. Parás, ahol kell, látványos, ahol az kell, szerintem teljesen rendben van.

80%

Na még egyszer akkor, üldözzön valakit Tommy Lee Jones! De ezúttal nem egy ártatlanul elszökött rab legyen, hanem egy őrült ex-katona, aki halomra gyilkolja az embereket az erdőben! Ráadásul üldözője maga volt, aki anno kiképezte. Talán a Rambo egyfajta újragondolásának vagyunk tanúi? Nem, szerintem ez a film is inkább A szökevényre hasonlít, mint például a Kettős kockázat.

Roger Ebert híres filmkritikus kiemelte, hogy ez végre egy olyan film, ahol a szereplők nem a szokásos, sérthetetlen, már-már repülni tudó szuperhősök. Ők véreznek, fáj nekik - ez igaz, de van azért így is túlzás a filmben jócskán.

Ráadásul elég hamar eljutunk ahhoz a ponthoz, amikor elkapják a Benicio Del Toro által játszott gyilkost. Nekem ezzel megtört a lendület. Igaz, hamar megszökik a fogságból, és jöhet a jó öreg szökevényes hajsza, ahol viszont előfordul, hogy a gonoszt utoléri üldözője, de ő tiszteletből nem öli meg korábbi kiképzőjét. A legvégén aztán mégis megpróbálja, a hosszú szabadban kergetőzős finálé közepette.

A tájképek, a helyszínek szépek, főleg a havas táj gyönyörű a film elejéről és legvégéről. Csak a cselekmény túl unalmas, pedig nem túl hosszú a film. Viszont a két főszereplő jó színész, hihetően játsszák szerepüket. Persze mondhatnám, hogy Tommy Lee Jones-nak már könnyű lehetett minimum negyedszer majdnem ugyanazt, de azért van némi különbség a karakterében az előző szerepeihez képest. A szökevény 1-2-ben a mindenre elszánt profi rendőrbírót alakította, a Kettős kockázatban a lecsúszott nevelő tisztet, aki az idővel harcolva próbálja kideríteni az igazságot, mielőtt túl késő lenne, itt pedig a kemény, tapasztalt nyomkeresőt, aki a füvet morzsolva is rátalál a gyilkosra.
Mint az indián, aki fekszik az úttesten, a fülét az aszfaltra tapasztva és mormogja:
- Fehér, 200-as Mercedes... acélradiál gumikkal... 85 mérföld sebességgel...
Felkiált az egyik turista:
- Fantasztikus! És ezt mind hallja
- A fenét! Most ütött el, úgy két perce!

40%

Ártatlanul elítélt főhős? Pipa. Megszökik az őrizetből? Pipa. Tommy Lee Jones üldözi? Szintén pipa. Akkor ez hogyhogy nem A szökevény 3?

A szökevény első részénél tudtuk, hogy Harrison Ford ártatlan, a második résznél egy darabing nem tudhattuk, hogy Wesley Snipes bűnös-e. Ezúttal szintén tudjuk, hogy Ashley Judd karakterét ártatlanul ítélték el. Sőt...
Kis spoiler következik, hogy tovább ugorhassunk, a film harmadánál ugyanis kiderül, hogy meg sem történt a gyilkosság, amiért a nőt elítélték. De (a film szerint) a címbéli kettős kockázat jogi kiskapu miatt, ha leülte a büntetését, nyugodtan megölheti a férjét, mert kétszer nem lehet ugyanazért elítélni. Ez igazából úgy van, hogy ugyanazért a bűncselekményért nem. De ha legközelebb odamegy, hogy megölje, az már egy másik cselekmény lesz, ugyanúgy elítélhetik. Itt tehát csal a film, az izgalmas alaphelyzet végett, de fogadjuk el, hogy így van, ahogy a történet állítja, mert ettől lesz értelme az egésznek.

Tommy Lee Jones ezúttal nem a szuperokos és halványan humoros Sam Gerard karaktert játssza, itt egy lecsúszott, csalódott ember, aki azért az igazságban még mindig hisz. Igazából simán meg lehetett volna írni harmadik résznek is, de így külön filmként legalább dupla annyi pénzt hozott, mint az Életre-halálra. Persze erről most csak én elmélkedem, hiszen szó sincs arról, hogy A szökevény folytatásának szánták, legalábbis nem találtam erről semmi írást. Ja, és nem Jones az egyetlen, aki szerepet ismétel, Bruce Greenwood is már eljátszotta egyszer, hogy megrendezi a halálát és a nőjére keni, a Bitter Vengeance című 1994-es tévéfilmben.

Egyszóval, ez egy ötletes alaptörténetű, többé-kevésbé izgalmas film, ahol a főhős szinte mindig egy lépéssel előrébb jár, mint az üldözője.

70%

Kapcsolódó filmek:
- A szökevény
- Életre-halálra

A szökevény második része tulajdonképpen spin-off, mert nem a főszereplő sztoriját viszi tovább, hanem a film fő mellékszereplőjét, Sam Gerardot helyezi egy másik történetbe, ahol már főszereplővé léphet elő. Habár szerintem az első részben is már jobban tekinthettük másodrendű főszereplőnek, de Tommy Lee Jones a legjobb mellékszereplő kategóriájában nyerte el érte az Oscar-díjat, így hát fogadjuk el a mellék-titulust.

Gerard csapata is visszatér és itt nagyobb szerephez is jutnak, mint az előzményekben. Egy szökevényt keresnek ismét, a csavar azonban az, hogy ezúttal a néző sem tudja meg az elején, hogy ártatlan-e a Wesley Snipes által játszott Mark Sheridan. Ez plusz izgalmat ad a cselekménynek, habár a film fele táján, amikor már feloldódni látszott a rejtély, azt hittem, lassan jön a finálé, de csak tovább húzták újabb menekülésekkel és csavarokkal a filmet. Ez mondjuk nem volt nagy gond, igazából most másodszorra jobban is tetszett a film, mint anno a moziban, akkor csak 60%-ra értékeltem.

Egy "nagy" csavar van a sztoriban, de sajnos elég hamar rájön az ember, igazából már majdnem az elején. EZt leszámítva azonban, jól lett megírva a sztori, jók a helyszínek, mind a mocsaras-erdős résznél, mind a New York-iaknál. A film fő komikus pillanatait - Sam szokásos beszólásain kívül - ezúttal főleg a Joe Pantoliano alakította, szintén visszatérő rendőrbíró hozta. Ő egyébként úgy volt, hogy meghal az első részben, amikor eltalálja a fejét a fináléban egy nagy vas, de addig lobbizott, hogy mégis túlélte a karaktere, hátha visszatérhet egy esetleges folytatásban. Így is lett.

Az egyik legjobb mutatvány a filmben, amikor Mark ráugrik fentről egy mozgó vonatra. Persze, elcsépelt, láttunk már többször hasonlót, de ezt itt tényleg megcsinálta egy kaszkadőr. Amit viszont Tommy Lee Jones saját maga hajtott végre, az a mozgó autó leintése, amikor majdnem elütik és fel kell ugrania a motorháztetőre. Ez szerintem életszerű volt, sokkal jobb, mintha pont előtte le tud fékezni. Amúgy ezt sosem értettem a filmekben: valaki lejegyzi, hogy elvették egy civil kocsiját? És a rendőrség majd fizeti az autó javítási költségeit a fazonnak? Na ezt már sosem mutatják... :)

Jó film, ajánlani tudom mindenkinek, akár így magában is, de szórakoztatóbb az első rész után megnézni, mert már ismerősek lesznek a szereplők. Persze az óhatatlan összehasonlításban azért A szökevény nyer, legalábbis nálam.

80%

Ez hivatalosan A szökevény paródiája, de igazából egy paródia-gyűjtemény, amelyben megidézik a bemutató előtti évek híres filmjeleneteit. Mission: Impossible, Titanic, A rettenthetetlen, Baywatch stb.
Leslie Nielsen jobb filmjei sorolható a Sziki-szökevény, ami ugyan nem éri el a Csupasz pisztoly-filmek szintjét, vagy a szintén Pat Proft által írt Nagy durranásét sem, de bátran ajánlom bárkinek, akik az előbbieket szeretik. Nem vall szégyent!

Az utolsó jelenetről eszembe jutott az az érdekesség, hogy a film után még sokáig tervben volt a Titanic Too: It Missed the Iceberg, amelyben Leslie Nielsen mellett David Hasselhoff and Priscilla Presley is játszott volna, ők alakították volna Leo és Kate szerepét a paródiában. Ez sosem valósult meg, és sajnos a Csupasz pisztoly 4 sem, pedig Nielsen benne lett volna, nyilatkozta is. Mondjuk utóbbi egy "új generációs" változatban még elkészülhet, 2017-ben még arról szóltak a hírek, hogy David Zucker és Pat Proft (aki ugye tárgyalt filmünknek is az író/rendezője) már írják. (Még Ed Helmst is meglebegtették új Drebinként.)

Tulajdonképpen, ha belegondolok, a Sziki-szökevény, azaz 1998 óta nem is nagyon készültek igazi "klasszikus" paródia-filmek. A Scary Movie-sorozat volt szerintem az egyetlen jobb, legalábbis néhány része újranézhető, de az ötödikről jobb nem is beszélni, pedig az is Pat Proft/David Zucker mű...

Na de vissza a Szikihez: sok remek poén, sok fárasztó poén, sok más filmet megidéző poén, és igen, vannak kiabálva röhögős részek is: a film legjobb jelenete például az Észak-északnyugat paródiát bevezető, ugráló autóból való kiszállás a La Cucaracha dallamára. :D Leslie Nielsen magyar hangja amúgy itt Sinkó László, akárcsak a Csupasz pisztoly (3)3. részében. Akárcsak Sztankay István a korábbi Csupasz pisztoly-szinkronokban, Sinkó is remekül megoldotta a feladatát.

Mindenképpen ajánlom ezt a filmet a nevetni vágyóknak! :)

80%

Annak idején sokat játszották a kábeltévék ezt a filmet, a címét én is ismertem, de akkoriban nem volt alkalmam megnézni. Most, több, mint 30 évvel később láttam először. Éppen ezért a nosztalgia faktor nem játszik szerepet az értékelésemben. Sokkal inkább a film vidám, pozitív hangulata, amit végig megőriz.

Nem csak arról van itt szó, hogy életre kel egy műanyag bábu, aki az alkotójával szerelembe esik, itt inkább az alkotó (Andrew McCarthy) a főszereplő, az ő útkeresése a film elején már megmutatkozik, hiszen minden munkából kipenderítik egy vicces montázs-jelenetben. A végére persze megtalálja a helyét, mind a karrierben, mind a szerelemben is. A pozitív hangulatot még a kötelező "1 órás rész" (az utolsó blokk előtti kötelező mélypont) sem tudta megtörni, szerencsére hamar rendeződtek a dolgok, de egy ilyen filmben nem is szabad alább adni a színtiszta happy endnél.

A szereplőket elnézve, igazi '80-as évekbeli sztárparádé:
- a srác a Hóbortos hétvégéből (Andrew McCarthy ezúttal a nagydumás lúzer ellentétjét alakítja, a szerény ügyes fickót)
- Mahoney első csaja a Rendőrakadémiából (Kim Cattrall ekkorra már több sikerfilmben is játszott)
- a legidősebb néni az Öreglányokból (Estelle Getty, aki igazából egy évvel fiatalabb volt abban a sorozatban, mint a lányát alakító Beatrice Arthur)
- Harris hadnagy a Rendőrakadémiából (G.W. Bailey most is egyenruhás, de most az ügyetlen céltudatos karakter butább verzióját játssza)

A stáblista elindulásakor számomra meglepetés volt, hogy a régi sláger, a Nothing's Gonna Stop Us Now ennek a filmnek a zenéje volt. Ráadásul Oscarra is jelölték a dalt!
Ha azt nem is, de a nézőket megnyerte a film, és kasszasikerré tették a filmet. Lett is folytatása, ám ott már csak egy szereplő (Hollywood) tér vissza, pedig kíváncsi lettem volna, mi történik később a főszereplőkkel. :)

70%

Érdekes megvizsgálni a film előéletét, ugyanis egy rendkívül sikeres tévésorozat alapján készült. A 60-as években 4 évadon át menekült az eredeti Dr. Richard Kimble, az elején még fekete-fehérben, csak az utolsó évadban volt színesben. A legérdekesebb a sorozatban számomra maga a finálé: az utolsó dupla rész premierjével 4 hónapig váratták a nézőket. Áprilistól augusztusig. Ez olyan, mintha egy sorozat csak az utolsó két részre térne vissza a következő évadra. A felfokozott várakozásnak meg is lett az eredménye: a legutolsó rész a maga idejében minden idők legnézettebb tévésorozat epizódja volt, az éppen tévézők 72 (!!!!) százaléka nézte. Ezt döntötte meg 1980-ban a Dallas az emlékezetes "Ki lőtte le Jockey-t?" résszel, majd a M*A*S*H sorozat fináléja.

De vissza a mozifilm változathoz. 1993, a CGI robbanás küszöbén - itt még nem rajzolták meg a robbanásokat, minden ízig-vérig eredeti. A film elején látható vonatbalesetet is eredetiben forgatták; csak egy esély volt megcsinálni, szerintem tökéletesen jól is sikerült. A mai napig egyébként ott vannak a helyszínen a filmben szétroncsolt járművek, meg is tekinthetőek Észak-Karolina államban.

A látványra tehát nincs panasz, de az izgalmakra sem, a sztori feszes, jó ütemű, ebben az is segített, hogy a Julianne Moore-ral már leforgatott romantikus szálat (!) végül kihagyták a kész műből. Izgalmas a menekülő doki nyomozása, ráadásul olyan helyszínekre megy, ahol villámgyorsan felismerhetik - ez kicsit furcsa is, hogy nem történik meg gyakran -, pedig nem sokat változtat a külsején. Az elején amúgy szakállas Harrison Ford, így más filmben talán nem láthattuk, én legalábbis nem emlékszem rá.

Tommy Lee Jones remek a dokira vadászó vizsgálóbíró szerepében. Annyira, hogy Oscar-díjat is nyert érte. Ha már ennyire bejött neki ez a típusú karakter, akkor már eljátszotta még legalább három filmben, és ezekből csak egy volt A szökevény folytatása. A másik kettő, amire gondoltam: Kettős kockázat, Veszett vad. Persze, nem pont ugyanilyenek, de ezek is menekülős-üldözős filmek, és naná, hogy Jones az üldöző.

Mindent egybevetve, remek film, 25 év után is, nekem nagyon tetszik.

90%

Ezen a filmen látszik, hogy francia elődje volt, nem is lepődtem meg, amikor kiírták a végén az eredeti mű címét (Az öcsém esküvője című 2006-os vígjáték). Az a fajta kavarodás, ami egy igazi jó színházi bohózat velejárója, itt teljes mértékben megtalálható.

Robert De Niro felhőtlenül "lubickol" a szerepében, egy rég elvált apát alakít, akinek örökbefogadott fia nősülni készül. A fiú biológiai anyja Kolumbiából Amerikába látogat az esküvő idejére, és mivel állítólag igen vaskalaposan vallásos, a gyerek még nem merte elmondani, hogy nevelőszülei elváltak, ők ezért három napig eljátsszák, hogy még mindig együtt vannak. Ez persze rengeteg mulatságos jelenetet eredményez. Diane Keaton és Susan Sarandon is remekül komédiáznak. Egyedül Robin Williamset éreztem visszafogottnak, főleg korábbi önmagához képest. Persze, a szerephez ez kellett. Őt egyébként nem itt lehetett először papi szerepben látni (lásd: Nászfrász c. film).

Jó beszólások, szívatások, összejövés, békülés, sokféle emberi kapcsolatot láthatunk a filmben. Nagyszerű szórakozás a felnőttek számára.

90%

Azt gondoltam, hogy a második rész rosszabb lesz az elsőnél, de kellemesen kellett csalódnom, szerintem jócskán túlszárnyalja azt. Egyedül talán a magyar cím, ami gagyi: ez a film ugyanis egyáltalán nem a Fehér Házban játszódik (jó, az elején egy kicsit igen, de nem támadják meg). Ennek alapján a Száguldó erőd lehetett volna Úszó erőd 2. - Harc a sötét zónában. :)

Nagyon tetszett viszont, hogy jó folytatáshoz híven, a történet teljesen más irányba megy, mint az előzményekben. Ugyanazokat a szereplőket egy másmilyen, nem kevésbé izgalmas szituációba helyezik, ráadásul itt nem kimenteni kell az elnököt, hanem megmenteni attól, hogy elrabolják. Hogy milyen sikerrel járul a Gerard Butler alakította akcióhősünk, az maradjon meglepetés!

A laza dumák és a brutalitás azonban megmaradt, amit Butlertől az előző részben már megszoktunk. Öröm volt viszontlátni sok mellékszereplőt, ez is dicséretes. Az "aggódós csávó" a Pentagonból újra itt van, de most volt egy okos pillanata is, rájött a műhold képéről valamire, amit nem árulok el.

Negatívum, hogy néha kicsit túltolták az egyszemélyes hadsereg-szindrómát, remélem, ebből majd a harmadik részben kicsit visszavesznek, ugyanis a film vége felé néha úgy éreztem, átmegy Rambo III-ba... Szerencsére azért még nem lendültek át a ló túloldalára.

Lehet, hogy nem láttam még elég B-C-D stb. kategóriájú akciófilmet, de eddigi tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy nem volt túlságosan közhelyes vagy klisés a film, bátran ajánlom mindenkinek!

80%