Ez a film le sem tagadhatná, hogy üzleti érdekből készült. Sokan ezt tartják a címbéli ünnepről is, de itt és most fogadjuk el, hogy Amerikában ez egy fontos ünnep, legalábbis a filmek alapján nekem ez jön le. 2017-ben 18 milliárd dollárt költöttek az amerikaiak Valentin-napi ajándékokra, ez az őrület ebben a filmben is látszik.

Miért nem lootol?!

Én nagyon szeretem az "egyszemélyes túszmentősereg" filmeket, azaz a Die Hard situationt (vö. Big Trouble Totál káosz, 2002). Szerencsére ebben a filmben is pont ez történik, ráadásul amíg idáig eljutunk, majdnem a fele játékidő lemegy, azaz 40 percünk van (!) megismerni a karaktereket. Ennyi idő alatt rendesen meg lehet ágyazni az emberi drámáknak, sorsoknak, persze egy ilyen félig-meddig agyeldobós vígjátéknál, mint A pláza ásza, azért nem vártam el nehéz drámai vonalat. Ami van, az a főszereplő, Paul Blart sorsa, aki eddig nemigen tudott egyről a kettőre jutni plusz még cukorbaj is gyötri. Sajnos az ilyen stílusú filmek negatívuma, hogy ezeket a dolgokat egyfolytában sulykolják az ember arcába, és ezt igyekeznek "poénosan" megoldani, de én személy szerint nem szeretem ezt az "alázzuk meg még jobban a főszereplőt" stílust - ezért nem szeretem pl. az Apádra ütök c. filmet.

Mivel Kevin James nagydarab, ezért természetesen jöhetnek a kövéres viccek, amiken szintén nem tudok nevetni, így ezeket ezúttal át is pörgettem. Most másodszor néztem a filmet, és nem akartam időt fecsérelni az unalmas és kínos részekre. (A végső értékelésem a filmről amúgy nem változott.)

Szóval, eljutunk a film második feléhez, ahol az egész nagy erőre kap. Egyrészt azért, mert megnyomtam a Play gombot a tekerés helyett, másrészt pedig azért, mert végre bekövetkezett a már említett Die Hard situation. Szerintem nagyon izgalmas az ilyen történetekben az eleje, amikor még nem tudják a rosszfiúk, hogy van egy titokban a helyszínen tartózkodó leendő megmentő, vagy ahogy itt nevezték: kóbor kutya. Paulnak ráadásul még fegyvere sincs, de azért még veszélyes... Még szerencse, hogy töviről hegyire ismeri a pláza minden zegét-zugát, így könnyedén csapdába tudja csalni az amúgy nála sokkal fürgébb és főleg felfegyverkezett bandát.

Na itt jön számomra a logikai baki: ha már sorra ártalmatlanítja őket, miért nem veszi el a fegyvereiket?! Oké, persze, tudom, Paul egy jámbor, békés fickó, aki nem tudna ártani a légynek sem. De azért egy ilyen helyzetben simán kihasználhatná a kínálkozó lehetőséget.

Na mindegy, azért egyéb technikákkal eljutunk sorban a főgonoszig, akit persze nehezebb elkapni, ráadásul még die hard 2-es csavar is van a film végén, majd hamar jön a happy end. Közben egy sportboltban megidéződik a Rambo 2 is, ami az akciófilm szerelmeseinek igazi kincs egy ilyen filmben. :)

Még valamit el kell mondanom: Kevin James az esések ultimate nagymestere. Anno csak Chris Farley tudott még hasonlóan kaotikus eséseket bemutatni, James pedig az elmúlt években különböző Tonight Show epizódokban is megmutatta ezen tehetségét. Szerencsére nem esik-kel azért 90 percig a filmben, csak néhány nagyobb zakózást szenved el, ezek viszont mindig a legmegfelelőbb pillanatokban jönnek el és mindig nagyon viccesek.

De azért a sztorin lett volna még mit javítani.

50%

Avagy "egy pofátlan fapofa és egy pofázó jópofa", ahogy a borítón írják. Előbbit Jean Reno játssza, akinek remekül áll ez a rendíthetetlen néma gyilkos szerep, aki egész addig kitart, amíg mellé nem kerül az örökké fecsegő bolond(?), azaz Quentin, Montargis-ból. ("Kánten Montázsiból", hogy fonetikusan is leírjam.)

Gérard Depardieu hibátlanul játssza a végletekig jámbor, jószívű kisstílű bűnözőt, akinek egyetlen vágya, hogy újdonsült barátjával kocsmát nyisson. Kár, hogy mind a kocsma, mind a barátság csak az ő képzeletében létezik. Tulajdonképpen egy örökké civakodó párost látunk, csak az a kivétel, hogy itt csak az egyikük civakodik, a másik vigyorog és mindennek örül. Főleg az ellopott tehénjátéknak és fingópárnának.
Érdekesség, hogy Ruby szeretőjét a film elején kinyírják, de később egy csavargó lányban viszontlátja: nem is meglepő, hiszen mindkettőt Leonor Valera játssza.

Az alig több, mint 80 perc villámgyorsan elrepül. A cselekmény ezerrel pörög, rengeteg geget, jópofa dumát szórnak elénk: biztosan mindenkinek először a diliház udvarán játszódó kiabálás ugrik be: "Rubyyy! - B**meeeg!"
Amilyen gyorsan eltelik a játékidő, olyan villámgyorsan is lesz vége a filmnek, mégsem volt hiányérzetem, mint pl. a '80-as, '90-es évek fordulóján pár kriminél, amikor éppen hogy csak megoldódott a bonyodalom, már jött is a stáblista (pl. Seagalnál láttam ilyet, bár utólag lehet, hogy örül is inkább az ember, hogy előbb vége...:))

Az extrákat átnézve érdekesnek találtam, hogy télen vették fel a filmet, ez a kórházi udvaron játszódó jelenetnél lehetett nehéz a hideg miatt, de a havat is el kellett takarítani - a háztetőn még látszódik. A forgatás vidám hangulatú lehetett, a werkfilm és bakiparádé alapján főleg Depardieu bohóckodott a stábbal. Érdekes volt így látni őt: ilyenkor látszott, hogy "saját maga" beszél, de amikor elkezd játszani, egyből Quentinné változik.

Mi mást adhatnék, mint teljes pontszámot: tökéletes szóarkozás!

100%

8 év telt el az első rész óta, 2003-ban már jóval nagyobb sztár volt a két főszereplő, mint az előzményeknél. A büdzsé is szignifikánsan több lett, és ez meg is látszik a végeredményen. Michael Bay rendező stílusjegyei persze abszolút megmutatkoznak, a sok robbanással, meg az extrém kameramozgásokkal. A 2003-ban menő "átmegy a kamera minden vezetéken" típusú felvételek természetesen itt sem hiányoznak, akárcsak az ugyanekkor készült A texasi láncfűrészes remake-ből, ami szintén Michael Bay-termék (ő volt a producer). Ez egy idő után már nekem unalmas lett, sőt, mai szemmel kissé gagyinak tartom, de azt elfogadom, hogy 2003-ban a CGI már készen állt erre és ezt meg kellett mutatni a nagyközönségnek. (Talán akkor még nekem is tetszett.) Amúgy Bay cameózik is a filmben, Marcus le akarja foglalni a kocsiját, de az túl lassú lenne, így ejtik a dolgot. Lawrence nem tudta a forgatáson, hogy a rendező ül a kocsiban, nagy poén lett belőle. A következő felvételnél már le is tartóztatta Bay-t "filmek rendezéséért". Mintha előre megjósolta volna a Transformers-folytatásokat? :)

A főszereplőknél a leosztás nem változott: Will Smith a menő, gazdag, nők kedvence, mindent a legügyesebben megoldó szuperzsaru, Martin Lawrence a vicces társa, aki örökké mondogalódik, mert soha nincs semmivel sem megelégedve. Ha esetleg valami mégis tetszik neki, akkor foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, de nem mindig jár szerencsésen: az új medencéi többször is belefolynak a tengerbe. A húgát elcsábította a társa, aki ráadásul fenékbe is lőtte szegény Marcust, szóval rájár a rúd rendesen, és emiatt végig zsörtölődik is, de mindezt olyan dumákkal adja elő, hogy abszolút szerethető karakter.

A sztori korrekt, jó ötletekkel - a főszál szerint pl. kipakolt holttestekbe rejtik a kábítószert és az ezért járó pénzt. Itt azonban kicsit megállnék, mert szerintem ez a leggyengébb pontja is a filmnek: túl meghökkentő és ez az eltelt évtizedek alatt számomra mit sem változott. A holttestekben való turkálás, a mellettük megbújás stb. már túl sok, nekem ez már túlmegy a jó ízlés határán. Anno 2003-ban 18-as karikával ment a film a moziban, teljes joggal. Mégis emlékszem, hogy a vetítésen az előttem lévő sorban max. 10 éves gyerekek is ültek...

De ha ezen túllendülünk, a többire nincs panasz, legalábbis részemről. Ez ugyanis a 140 perces játékidő vajmi kevés százalékát teszi ki. A remek dumák közül több is szállóige lett, akár a "kajálom a kopoltyúdat"-ra gondolunk, vagy a tuti mindenkinek eszébe jutó "Szúú-szááá" nyugtató beszédre. Utóbbi amúgy eredetiben "Whoosah".

Az akciójelenetek parádésak, a legemlékezetesebb a film eleje felé lezajló autópályás üldözés, amire a DVD extrái szerint rengeteget készültek, még számítógépes grafikával is lerajzolták előre a jelenetsort. Amit látunk, az nagy részben eredeti (!) felvétel, nagyjából csak plusz járművekkel kiegészítve az üldözést. A Will Smith vezette Ferrarin természetesen nem akartak egy karcolást sem ejteni, így ez néha csak utólag van odabiggyesztve.

A legnagyobb robbantás, azaz a főgonosz Tapia villájának elpusztítása is abszolút igazi felvétel, olyannyira, hogy nem egy díszletként felhúzott "3 falú" műházat látunk, hanem egy valódi villát, amit amúgy is le akartak rombolni, ez pedig kapóra jött a filmeseknek. Persze csak egy dobásuk volt a felvételre, de ezt jól megoldották. Ez az utolsó fél óra amúgy kicsit más irányba tereli a filmet, de nekem nagyon tetszett. Nem is tudom, hogy lehetne hívni, hiszen a 3. felvonás szokott lenni a nagy finálé a filmekben, de ez már az utána következő ráadás. Nagyon jó lett, és nem zavart, hogy emiatt még sokkal hosszabb lett a film. 140 perc persze egy kicsit sok, de inkább korábbi jelenetekből tudtam volna mit kivágni. Sebaj, azért nagyon jó lett a folytatás.

90%

A Blues Brothers, azaz Dan Aykroyd és John Belushi, a hetvenes évek végének egyik nagy párosa volt, utóbbi halála után Aykroyd egyedül volt kénytelen helyt állni. Számos sikerfilmben játszott később, de a Doctor Detroit volt az első, amelyben már szólóban volt főszereplő, barátja halála után egyfajta gyógyírként jött ez a forgatás. Ráadásul itt ismerte meg későbbi feleségét, Donna Dixont is.

A film maga amúgy habkönnyű vígjáték, mondhatni mese habbal, de ha ezt elfogadjuk, jó szórakozásban lehet részünk. Ne keressünk a történettel kapcsolatos ésszerű kifogásokat, mint például:
- ha a főszereplőnk, Cliff eddig egy visszahúzódó, az apja elvárásai szerint csak a munkájának élő ember volt, hogyan képes azonnal átváltozni dörzsölt fickóvá, aki egy bíróságot is lóvátesz?
- a város alvilágát irányító hölgy emberei a fegyvertelenül egyedül megjelenő Cliffet hogyhogy nem tudják lelőni, pedig sokan sokat lőnek rá? Szóval innen vette az ihletet a Rambo III? :)
- ez az egy spoileres lesz! Ha a végén a happy end gyanánt a város (azaz egy bálban megjelenő embersereg) utálkozva kiveti magából az eddigi főgengsztert (azaz fújolva elküldik a helyszínről), az azt jelenti, hogy ő azonnal elfogadja sorsát és visszavonul a bűnös üzletektől?
- ha az előbbi pontban említett verzió megtörténik, akkor az azt jelenti, hogy megszűnt a bűnözés?
Én anno még gyerekként láttam ezt a filmet először, akkor még valahogy könnyebben átsiklottam a fent említetteken, most már jóval szembetűnőbbek a hiányosságok.

Na jó, ennyit a kötözködésről. Hiszen mégis elkap a film hangulata, főleg a finálénál, ahol szembekerül a puccoskodó sznob értelmiségi társaság a bulizós harsány "utcaiakkal". Sokat lehet nevetni is, egy jó kis laza szórakozás. Még James Brown is játszik benne, saját magát alakítja a film végi buliban.
Az egyik főszereplő "lány" amúgy Fran Drescher, azaz A dadus tv-sorozat címszereplője. A 43. perc körül pedig felbukkan Lance Kinsey, azaz Proctor a Rendőrakadémiából Ő az egyik fickó az utcán, akinek Diavolo áradozik Dr. Detroitról. Másik kapocs a Rendőrakadémiához: a második részből a Pete Lassardot játszó Howard Hesseman játssza itt a léhűtő stricit, aki elverte a főnök pénzét, és tulajdonképpen elindítja az események láncolatát Cliff bepalizásával, azért, hogy ő vigye el helyette a balhét.

Az IMDb szerint amúgy a stúdió a Dr. Detroittól óriási sikert várt és Dan Aykroyd már írta is a második rész forgatókönyvét, csakhogy az első bukás lett, így nem készült több. Mindenesetre, a film végén beharangozó jelleggel említik a közelgő második részt, egy logo kíséretében. Ez jó poén: a nem sokkal előtte bemutatott Star Trek II: The Wrath of Khan mintájára készült, az alcím is majdnem ugyanaz: The Wrath of Mom. :)

70%

Na ez mi a fészkes fene? Az elején még úgy tűnt, hogy a Halloween remake-jének a folytatása a Halloween II történetszálát követi, na addig rendben is volt. Sőt, amikor kiderült, hogy csak álom volt a hosszú nyitójelenet, még örültem is, hogy akkor egy új történetet láthatok. De bár maradt volna inkább a réginél...

A 2007-es Halloween remake legrosszabb része a túlzottan elnyúúúúló felvezetés volt, nagyon be akarták mutatni a gyilkos Michael előtörténetét, illetve főleg a pszichiátriai intézetben eltöltött napjait. A második részben ez flashback-ek formájában jelenik meg, legalábbis egy darabig így tűnt. Na de aztán "szellemként" a kis Michael és anyja is megjelent a felnőtt Michael képzeletében, valamint egy fehér ló, ami egy szimbólum akar lenni, ahogy a nyitó feliratban is írták.

Később ez az odaképzelt duó (a ló nélkül) már Laurie képzeletében is megjelenik, mintha ő is beteggé vált volna a film végére. Maga a film már jóval előbb azzá vált. A végén már nemcsak a képzeletében vannak jelen, hanem fizikailag is vissza tudják fogni Laurie-t... Te jó ég.

Ráadásul Dr. Loomis-ból, az eredeti filmek rokonszenves, végig hősként viselkedő dokijából itt egy piperkőc pojáca sztárocskát csináltak, akit csak a saját könyve sikere érdekel. Merőben más elgondolás, mint az eredeti, de nekem nagyon nem szimpatikus.

Az első remake-részből a legjobbak a klasszikus zenék voltak, na itt már ezek is alig-alig tűntek fel.
Néhány színészi alakítás tetszett csak, illetve örültem az olyan emberek feltűnésének, mint pl. Octavia Spencer, aki a hosszú nyitó jelenetben egy szomorú sorsú nővért alakít, hiszen Myers vele is végez. Ez a rész mondjuk szintén nagyon gagyi, kicsit már vicces is volt. Bejön a szereplő, háttal látjuk. Mikor szólnak neki és megfordul, akkor kezd el folyni belőle a vér. Mint egy rajzfilmben, amikor csak akkor esnek le, amikor meglátják, hogy nincs alattuk semmi...

Danielle Harris-nek is örültem, ő az előző részből maradt túlélőnek, de hát ugye a rajongók tudják, hogy anno a Halloween 4 és 5 főszereplője is ő volt :)
Ja igen, és megjelenik egy filmbeli show műsorban a híres parodista Weird Al Yankovich, aki saját magát alakítja. Ő nekem mindig Az Isteni Al marad, aki a Csupasz pisztoly mindhárom részében szerepelt. "Ó, helló, helló!" :)

Visszatérve ehhez a filmhez, nekem nagyon nem tetszett. Szerintem hiba volt a remake-eket Rob Zombie kezébe adni, egy beteg baromság lett belőle.
Még szerencse, hogy nem ebből készült következő rész, a tervezett "Halloween 3D", hanem inkább jött a 40. évfordulós folytatás-trilógia Jamie Lee Curtisszel.

10%

Aki még nem látta, az bizony pótolja be! Nekem ez az egyik kedvenc filmem. Érdekes, hogy a Die Hard elkészülte mennyi hányattatás után valósulhatott meg. Csak a sokadik színész vállalta el a főszerepet, de mindannyiunk szerencséjére Bruce Willis lett a befutó. Akit akcióhősként még nem mutatott meg a film első plakátja. Mert hát, ugye, could be a fuckin' bartender. És tényleg az volt korábban...
Na azért megnéztem volna Arnold Schwarzeneggert is, aki mint John Matrix aprította volna az ellenséget a toronyházban a tervezett Kommandó 2. révén, de így egy sokkal fontosabb mű született, ami az egyik mérföldkőnek is tekinthető az akciófilmek között.

Azt sosem tudtam eldönteni, hogy az 1. vagy a 3. része tetszik-e jobban a Die Hard sorozatnak. De mivel a két film annyira különböző stílusú, ezért szerintem nem is kell feltétlen sorrendet állítani közöttük. Az első nálam a túszfilmek etalonja. Ha ez a film nincs, akkor talán nem kapjuk meg a Cliffhangert, Úszó erődöt és társait sem, pedig azok is szereztek már pár kellemes estét sokunknak.

A szinkronról:

Ha tehetitek, NE az újabb, Dörner György-féle szinkronnal nézzétek, mert úgy rosszabb. Nekem pl. Helyey László csodás Hans szinkronját sem pótolhatja más.
De ami tényleg fintorgásra késztetett, az a szándékos finomító félrefordítások:

Welcome to the party, pal!
VHS szinkron: Isten hozott a buliban, pajtás!
DVD szinkron: Sajnálom, de muszáj volt!

Yippee Ki-Yay, motherfucker!
VHS szinkron: Jipi-jáéé, te szarházi!
DVD szinkron: Már hogyne lenne, te szarházi! (mármint esélye Johnnak Hansék ellen...)

Na jó, azért természetesen egy kevésbé jó szinkronnal sem lehet elrontani ezt a filmet. Izgalmas, mint állat; néhány helyen kisebb poénok is előfordulnak (a crunch-os csávót mindig jó előre kiszúrom); a zene is tökéletes. A főtéma első három hangja mindig a legjobbkor szólal meg, pl. amikor az LAPD különleges harckocsiját vetik be, ami mintha még a lépcsőn se tudna felmenni, de ezt hagyjuk, lehet, hogy ez volt a terv, mindegy.

Menő egysorosok természetesen, ahogy kell, kivéve persze az újabb szinkronban, ott kicsit kevesebb lesz ebből.
A jipi-jáéés trademark mondatot egyébként minden részben máshogy fordították, de ez még néha jó is tud lenni: a 2-ben ekkor hangzik el az ominózus "úgyis le akartam szokni a dohányzásról" mondat.

De vissza a Drágán add az életed!-hez: szerintem a cím is tökéletes, hiszen az eredeti egyik értelmét lefordítja, a második jelentéssel meg úgysem lehet mit kezdeni (a diehard elkötelezettet is jelent). A fordítás meg, kinek melyik tetszik, én még egyszer mondom, az eredeti szinkronra szavazok, mint oly sok esetben.

100%

Vajon hogyan tudnak folytatni egy olyan történetet, amelynek előzménye egy híres író bestsellere volt, de ő az új film munkálataiba már nem kapcsolódott bele? Kb. remake-elik az első részt, némi változtatással. Nézzük csak!

Az első Kedvencek temetőjében egy macskát temetnek el először, itt egy kutyát. Majd egy emberen is kipróbálják a feltámasztást, ott egy kisfiú volt, itt egy felnőtt férfi. Na de természetesen a folytatásnak mindig többnek, nagyobbnak kell lennie, így nem állnak meg két zombinál. Ráadásul a 3. és 4. feltámasztást már a 2. feltámasztott végzi el. Micsoda csavaros sztori!

Amúgy maga a film egész jól indul, mondjuk a legeleje nem tetszett, de úgy a második jelenettől a feléig még egész vállalhatónak éreztem. Egy fiúnak meghal a filmsztár anyja, ezért az elvált apához költözik, pontosabban vele együtt egy új kisvárosba. Azt még nem is sejtik, hogy van itt egy varázslatos indián temető, de a néző ezt pontosan tudja. Ezért meglepetés nemigen várható, maximum a kivitelezésben, de ott sajnos inkább a negatív irányban sülnek el a dolgok. Próbálták igen brutálisra venni a dolgokat, szerintem ez inkább gusztustalan lett, de mindenki döntse el maga. Annak idején úgy emlegették ezt a filmet, hogy "amelyikben a motorral átmennek a gyerek arcán". Szóval a túltolt brutalitás emlékezetes is lehet, már aki érdekesnek találja. Én jobban örültem volna egy jó sztorinak, jobb színészekkel.

Mondjuk Edward Furlong a film első felében jól hozza a megtört, szomorú főszereplőt. De aztán, ahogy a pár hete halott anyját feltámasztják (és logikátlanul az ép testét is visszanyeri), onnan már ő is átvált kattantba, ami úgy néz ki, mintha szintén zombi lenne. Legalább nem lóg ki a sorból. Ez Bill Murraynek is bevált egy darabig a Zombieland-ben...

Anthony Edwards közepesen ismert arc volt már akkor is (a Vészhelyzet előttről beszélünk), itt is jól hozza a szimpatikus figurát, aki a földön jár és nem kér ebből az egészből. Örültem, hogy felismertem Jared Rushtont, ő a Drágám, a kölykök összementek!-ben a kisebbik szomszéd srácot alakította, itt pedig a főszereplő ellenlábasát, egy bully-t, aki indokok nélkül kötekedik főhősünkkel, és egyre durvábban.

A színészek közül a legrosszabb, aki szerintem elrontja az egész "mókát", az a főszereplő haverjának a nevelőapját játszó Clancy Brown, aki külsőre a tipikus antagonista, jól is áll neki ez a szerep is, a brutális nevelőapa, akitől félnek a gyerekek. Egészen addig jó is, amíg fel nem támasztják. Onnan kezdve viszont már nem a zombit láttam benne, hanem egy részeg redneck-et, aki vigyorogva akarja lemészárolni a szomszédságot. Már az a jelenet is nevetséges, amelyben először visszatér a halála után. Pedig pont, hogy félelmetesnek kellene lennie, de mondjuk ez a rendezés hibája is. Itt van a film legjobb (akaratlan?) poénja is, amikor a fiának azt mondja, elmegy fürdeni. Elindul felfelé a lépcsőn és pár lépés után lehuppan, mint aki tényleg egy átvedelt buliról jönne haza és nem a sírból.

Szóval a film második fele eléggé elrontja az elsőt, a végén pedig kicsit összecsapottnak éreztem, hogy a sok zaklatottság után, hirtelen megoldódik minden és a túlélők boldogan mosolyogva hagyják ott a kisvárost, hogy átadják a helyüket a következő rész mit sem sejtő odaköltözőinek... ja nem, hiszen a második rész megbukott. De legalább a 27 évvel későbbi remake-je az eredeti könyvnek jó lett.

Még egy érdekesség, ilyet még sehol nem láttam: a stáblista előtti pillanatokban kill count-ot tart a film, megmutatja flashback-ekben azokat a szereplőket, akik meghaltak a történet során. Fura megoldás.

40%

Mennyire emlékszünk az eredeti Gyerekjáték-filmekre? Ha csak annyi maradt meg, hogy Chucky a gyilkos játékbaba, az pont elég. Ez a film ugyanis semmi többet nem vesz át a régiekből (legalábbis emlékeim szerint), és ezt nagyon jól teszi!

Az eredeti első részben még egy gyilkos lelke vándorolt át a játékbabába, egy átok segítségével. Így már az elejétől tudtuk, hogy velejéig gonosz, és lehetett rettegni attól, hogy mi lesz a családdal (Andyvel, a kisfiúval és anyjával), ahová kerül. Itt, a "remake"-ben már egy mesterséges intelligenciával működő játékgép "bolondul be", illetve ezt a folyamatot szerintem remekül érzékelteti a film. Az elején ugyanis tök cuki a játékbaba, sőt, még maga Andy próbálja rávenni, hogy paráztassa be anyja aktuális pasiját. Később azonban a játék több rossz következtetése miatt egyre durvábbá válik.

Érdekes, hogy a film közepe táján Andy és barátai A texasi láncfűrészes mészárlás 2 című klasszikus horrort nézik, de ők már csak végigröhögik, a sok brutális jelenet ellenére. Így múlik el a világ dicsősége? Vagy a Walking Dead-en edződött lelkiviláguknak ez már meg sem kottyan? Meglehet, bár rettegni azért nem ettől a filmtől fognak ők sem, meg én sem. Ezt nem negatívumként mondom, itt egyszerűen nem az atomra paráztatás a cél, hanem a vegytiszta szórakoztatás. Ha kell, egy kevés suspense-szel, ha kell, tök jó poénokkal (néha baromi jó vágásokkal). Sőt, nagyon sok poén van a filmben, de inkább az első felében, amikor még nem indul be annyira a gyilkolászás. Mondjuk van olyan rész, ahol a jelenet horrorisztikus mivolta miatt nem számítottam poénra, ezért váratlanul ért és annál nagyobbat ütött :) Andy nagyszájú haverjának a reakciójára gondolok, amikor egy ijesztő valamit lát (nem spoilerezek).

A gyerekszínészek maximálisan jók, nekem nagyon tetszett a játékuk. Andy ahol kell, tud szomorú lenni, vagy vicces, vagy kemény. A csaj barátja végig laza és kemény, a fiú barátja csak nagyszájú, de poénos. Illetve van még egy kissrác, akinek szintén vannak jó poénjai, ő kevesebbet szerepel.
A felnőtt szereplők is jók, örültem, hogy Aubrey Plazát nem a régi, "csinos balhés csaj" karakterben láttam viszont.

Azt nem tudom, hogy az eredeti Chucky-filmek rajongóinak milyen utalásokat tettek, mivel az eredetit már régen láttam. A folytatásai már nem tetszettek annyira, főleg, miután viccesbe váltott a sorozat, és Chucky utóda is benne volt...

Amúgy az eredeti készítői szeretnék még tovább is folytatni a sorozatot (eddig, 2019-ig 7 rész készült). Ehhez az újhoz nem volt közük, tök más gárda csinálta. Én erre az irányvonalra szavaznék inkább, nekem ez nagyon tetszett, remélem, lesz folytatása, bár sajnos elég közepes eredményt ért el az amerikai kasszáknál.

Röviden, amit vártam a filmtől, azt még túl is teljesítette, én végig nagyon jól szórakoztam.
100%

Nehéz lenne meghatároznom, hogy milyen műfajú ez a film. Nem vígjáték, de csomó poén van benne. Nem dráma, de vannak benne drámai fordulatok. Inkább egy nagyon érdekes alaphelyzetű, izgalmas cselekményű, ötletes történet.

Szilveszter estéjén játszódik, ami számomra még nagyobb izgalmat adott, kedvenc ünnepem. A szereplők hangulata azonban korántsem szilveszteri, főleg a vége felé, amikor már egyre több eltitkolt dolog derül ki róluk. Merthogy egy olyan játékot játszanak, amelyben a telefonjaikat megosztják: a hívásokat kihangosítják, az üzeneteket felolvassák. Eleve érdekes, hogy vonakodva bár, de mindenki belemegy, pedig többeknek lappang valamilyen titok az életükben, ami persze kiderül. Izgi, hogy kiről mi fog kiderülni, egyáltalán mindenki eltitkol-e valamit?

Van olyan is, akiről a néző hamar megtudja, hogy várhatóan milyen üzenetet fog kapni, ráadásul az üzenet megérkeztekor egy ügyes trükköt is bevetnek, amitől csak még gubancosabb lesz az egész, de nekem, mint nézőnek nagyon érdekes, hogy hogyan másznak ki ebből? Vagy inkább mindenki megtudja az igazságot? Közben úgy éreztem, hogy ha esetleg az utóbbi jön ki, akkor az is egyfajta happy end, megnyugvást nyújt. (Hogy mi a vége, azt nem árulom el.)

A színészek remekül alakítanak, a gyerekszínészek is! Nem is emelnék ki közülük senkit, szerintem mindenki jól játssza a karakterét.

A végén nekem kicsit hiányzott, hogy megtudjuk, kivel mi lesz a továbbiakban, ezért csak az utolsó jelenésükből lehet erre következtetni, de az mindenkinél beszédes!

Az "év vége vígjátékának" reklámozták a BÚÉK!-ot, de talán mondhatnám a 2018-as év legjobb magyar filmjének is, de mivel nem láttam mindet, ezért ettől természetesen eltekintek :) Csak szimplán adok egy 90%-ot.

90%