Avagy "egy pofátlan fapofa és egy pofázó jópofa", ahogy a borítón írják. Előbbit Jean Reno játssza, akinek remekül áll ez a rendíthetetlen néma gyilkos szerep, aki egész addig kitart, amíg mellé nem kerül az örökké fecsegő bolond(?), azaz Quentin, Montargis-ból. ("Kánten Montázsiból", hogy fonetikusan is leírjam.)

Gérard Depardieu hibátlanul játssza a végletekig jámbor, jószívű kisstílű bűnözőt, akinek egyetlen vágya, hogy újdonsült barátjával kocsmát nyisson. Kár, hogy mind a kocsma, mind a barátság csak az ő képzeletében létezik. Tulajdonképpen egy örökké civakodó párost látunk, csak az a kivétel, hogy itt csak az egyikük civakodik, a másik vigyorog és mindennek örül. Főleg az ellopott tehénjátéknak és fingópárnának.
Érdekesség, hogy Ruby szeretőjét a film elején kinyírják, de később egy csavargó lányban viszontlátja: nem is meglepő, hiszen mindkettőt Leonor Valera játssza.

Az alig több, mint 80 perc villámgyorsan elrepül. A cselekmény ezerrel pörög, rengeteg geget, jópofa dumát szórnak elénk: biztosan mindenkinek először a diliház udvarán játszódó kiabálás ugrik be: "Rubyyy! - B**meeeg!"
Amilyen gyorsan eltelik a játékidő, olyan villámgyorsan is lesz vége a filmnek, mégsem volt hiányérzetem, mint pl. a '80-as, '90-es évek fordulóján pár kriminél, amikor éppen hogy csak megoldódott a bonyodalom, már jött is a stáblista (pl. Seagalnál láttam ilyet, bár utólag lehet, hogy örül is inkább az ember, hogy előbb vége...:))

Az extrákat átnézve érdekesnek találtam, hogy télen vették fel a filmet, ez a kórházi udvaron játszódó jelenetnél lehetett nehéz a hideg miatt, de a havat is el kellett takarítani - a háztetőn még látszódik. A forgatás vidám hangulatú lehetett, a werkfilm és bakiparádé alapján főleg Depardieu bohóckodott a stábbal. Érdekes volt így látni őt: ilyenkor látszott, hogy "saját maga" beszél, de amikor elkezd játszani, egyből Quentinné változik.

Mi mást adhatnék, mint teljes pontszámot: tökéletes szóarkozás!

100%