Az első rész a kedvenc filmem, miért ne tegyek egy próbát a hatodikkal is? Hmm, lehet, hogy nem is rossz? Na, azért nem annyira jó. Uh, hát ez nagyon rossz. Micsoda? Ez mégsem olyan rossz. Hé, a végére egész jó lett!

Bár néha úgy tűnhet, de hatodszorra mégsem ugyanazt kapjuk a Reszkessetek, betörők! sorozat legújabb részének készítőitől. Sokszor visszautalnak ugyanis a legendás első filmre, néha zenei motívumokban, néha bizonyos dumákban, illetve egy konkrét szereplő személyében is. Buzz, a gonosz bátyó (Devin Ratray) ugyanis visszatér, és kb. ugyanúgy érez öccse iránt, mint a régi filmekben, legalábbis egyik jelenetéből ez derül ki.

Visszatér a Szennyes lelkű angyalok-poén is, amikor az egyik jelenetben az említett film új, űrhajós változatát nézik a tévében. Még meg is jegyzi valaki: "Miért kell remake-elni a régi klasszikusokat? Úgysem lesz olyan jó, mint az eredeti..." Ez jó :D De amúgy itt nem remake-et látunk, hanem folytatást, Buzz jelenléte eloszlatja a kétségeket efelől.

A sztori legfőbb erénye, hogy megfordítja az eredeti formulát, itt most a gyerek a "rossz", és a betörők a "jók", legalábbis a film alatt végig nekik drukkol a néző. Sajnos ez együtt jár azzal is, hogy a kisfiút (Archie Yates) egyre jobban utáltam, mert szegény párosra amúgy is rájár a rúd, erre ő még válogatott kínzásoknak teszi alá őket. A páros: Rob Delaney, akit én a Deadpool 2 egyik legviccesebb karaktereként ismertem meg, és Ellie Kemper, aki szintén játszott már pár népszerű vígjátékban. Utóbbit az elején még ripacsnak találtam (legalábbis amikor a gyerekeik hirtelen jönnek haza, túl "sok" volt), de aztán, ahogy a karakterét kicsit jobban megismertem, elérte, hogy szimpatikus legyen a szereplő. (Na jó, a film kétharmadánál a kerítésen átmászós jelenetnél ők ketten érik el a film mélypontját, gatyaletolással és fingással. Ez nem illik ebbe a sorozatba.) Mire elérünk a végefelé szokásos "betörő-szivató" részhez, addigra már annyira nekik drukkoltam, hogy nem tudtam nevetni a válogatott kínzásokon.

A csapdák egy része amúgy utal Kevin régi trükkjeire, néha elég konkrét módon is, de volt benne új, frappáns ötlet is (a kerti csapos dolog nekem tetszett). És legfőképpen, nem volt az az érzésem sem, mint a 3. résznél, ahol túlságosan komoly és high-tech cuccokat vet be a srác, így még életszerűtlenebb lett a dolog. (Úgy értem, hogy az 1-2-nél életszerűtlenebb. Amit ott Marvék átélnek, azt egy ember nem tudná elviselni. Főleg a 2-ben, ahol már konkrétan egy megelevenedett rajzfilmnek tűnik 1-1 jelenet.) Itt, a 6. részben tulajdonképpen életszerűek a csapdák, főleg, ha az első két részben is "elhittük" őket.

Ha nehezen vergődünk át a filmen, szerintem akkor is megéri, ugyanis a vége előtt van egy jó kis csavar, ami az egész történetet más mederbe tereli, valamint ezután rögtön egy olyan megoldásra fut ki, amilyet még nem láttunk a sorozat történetében. De így viszont - legalábbis nálam - nagyon megerősödik az egész, legalábbis az előtte lévő 30 perchez képest. Itt már örültem, hogy elkészült a film, addig ugyanis egyre jobban belecsúszott az "A sorozat legrosszabb része a borzalmas 4. után" kategóriába.

Így viszont, hogy a vége ennyire felemelte az egészet, megkockáztatom, hogy a klasszikus duó után a legjobb epizóddal van dolgunk (az 5. részt ehhez újra kellene néznem, hogy biztosan kijelenthessem).

50%