Will Ferrell és John C. Reilly ismét összeállt egy hülyeségre, de szerintem most valamiért nem működik úgy, mint ahogy kéne. Pedig Will ugyanazt az öntelt karaktert hozza, mint általában. Nagyra van magával, közben azonban balfácán, ám egy dologban túlságosan is profi. Ez a képesség most éppen a logika, amelyben ezúttal már-már természetfeletti képességei vannak Will Sherlockjának.

Természetesen ez a film nem a Robert Downey Jr.-féle Sherlock Holmes paródiája. De még csak nem is Sir Arthur Conan Doyle regényéé. Egyszerűen csak kölcsönvették annak két főszereplőjét, hogy ráhúzzák egy aktuális Ferrell-Reilly marhaságra. Amikkel nekem speciel nincs kifogásom, a Tesó-tusa pl. az egyik kedvenc vígjátékom all-time.

A környezet szuper egy jó vígjátékhoz, hiszen nem a megszokott mai világban játszódik. A készítők remekül ki is figurázzák a 19. század mára rendkívül elmaradottnak tekinthető orvostudományát, pl. az akkor modernnek ható sokkterápiát. Néha belekevernek későbbi elemeket is, ami részben poénos, részben kicsit furcsa (vagy zavaró, mindenki döntse el maga). Ilyen pl. Albert Einstein felbukkanása, aki ebben a korszakban még nem nézhetett ki úgy, ahogy megjelenítik. De persze ez is a komolytalanság része.

A komolytalanság pedig természetesen végigfut az egész filmen, sőt, sajnos néha nemhogy túltolják, de már a WTF határvonalat sem látni, ha hátratekintünk. A kötelező "egy órás résznél", amikor a film kétharmadánál jön egy szokásos mélypont a sztoriban, konkrétan egy teljesen stílusidegen musical betét következik. Itt amúgy dramaturgiai hiányosságokat is éreztem, pl. Will karaktere átmenet nélkül vált át letargikus szomorúságba, persze ahogy ezt ő eljátssza, az mindig remek. :)

A majdnem legvége amúgy felhúzza az egész filmet nekem, legalább 10-20% mértékben.

70% Spoilermentesség vége!

S P O I L E R következik!

Azt nem tudom megállni, hogy erről a bizonyos utolsó előtti jelenetről szót ne ejtsek. Itt ugyanis szintén egy, a korszakban történt eseményt hoznak elő, nevezetesen a Titanic kihajózását. Már jó felvezetés, hogy az itt tervezett kisebb bombarobbanást megakadályozzák, így megmentik az éppen indulni készülő hajót. Igaz, hogy ezzel már megtörténhet egy még sokkal nagyobb tragédia, de ezt persze csak a nézők tudják. Ó, és hát persze, hogy a csajok, akikkel végre összejöttek, felszállnak a hajóra. De a legnagyobb ász az egész filmben az a Billy Zane, aki saját magát alakítva (1912-ben?!! :D) szintén felszáll, még oda is integet Holmeséknak. :DD Na az ilyen meta poénokat én nagyon csípem, enélkül 50 és 60% között választottam volna értékelést.

Plusz, az utolsó rövidke jelenetnél, az újságban ráadásul az 1997-es Titanic mozifilm betűtípusával írják az újság főcímében is a „Titanic sinks” részt; ez csak egy pillanatra látszik a Ralph Fiennes által alakított „főgonosz” előtt.

Hosszú idő óta az első szuperhősös film, amit megnéztem. Én ugyanis már nem szeretem ezt a műfajt. A Shazam! viszont szerencsére vígjáték is, sőt, családi vígjáték, amelyben a tanulság természetesen a család fontossága, az ilyen filmeket pedig már szeretem. 

Amin meglepődtem, hogy a főszereplőt eredetileg a képregényben Captain Marvelnek hívják! 1940-től jelent meg Captain Marvel a Fawcett Comics képregényeiben. Mivel túl hasonló volt Supermanhez, ezért 1953-ban a DC Comics beperelte a kiadót. 1972-ben a Fawcett el is adta a jogokat magának a DC-nek. Csakhogy eddigre már a Marvel Comics levédte a Captain Marvel nevet a saját karakterének...

Fura egy helyzet. A filmben is rengeteg nevet kitalálnak az új szuperhősnek. Új, mert a film egy olyan univerzumban játszódik, ahol Superman is létezik. Ezek szerint a DC is "univerzumot" akar építeni, csakúgy, mint riválisa, a Marvel, aki már kb. a 20. filmet hozta ki a Shazam! premierje idején. Nekem ez annyira nem tetszik, mert így, ha egy filmre kiváncsi vagyok, az előző 19-et is valószínűleg meg kellene néznem. Így jártunk a Pókember: Hazatérés című filmmel is: beültünk a moziba, és mintha egy folytatást láttunk volna, hiszen Pókember karaktere már egy Amerika Kapitány filmben megjelent előtte, amit nem láttunk.

De vissza a Shazam!-hoz: vígjátékként is jól működik a film, sok kikacsintással, például a film témájában (tinédzser hirtelen felnőtt testben találja magát) a legnagyobb klasszikus, a Segítség, felnőttem! is megidéződik, egy játékboltban ugyanis találnak egy lépkedős padlózongorát - azt nem tudom, mi a rendes neve ezeknek, de jópofa. Batman is megkapja a magáét, a stáblista elején futó, nagyon ötletes ceruzával rajzolt hatást keltő animációs képsorban.

A poénkodást, kikacsintást nem tolják el azért a Deadpool irányába, úgyhogy aki nem ismeri a megidézett filmeket, nem fog neki feltűnni. Viszont a giga Dr. Pepper reklám már igen, de az is jópofa volt. :)

Egyszóval, nem képregény-rajongóként is érdemes beülni a Shazam!-ra. Vicces, látványos, és nem kell hozzá 370 Igazság Ligája előzményfilmet megtekinteni sem.

90%

Ez az első film, aminek a magyar címét nem írom ki blog bejegyzés címként. Ugyanis a következőt sikerült kitalálnia a forgalmazónak: Gyagyák a gatyában, avagy tudom, kit fűztél tavaly nyáron. Ez pedig egy olyan ZS-- kategóriás borzalmat vetít elénk, amelyről tulajdonképpen szó sincs. Ez a film ugyanis egyfajta paródiája lehet a nyolcvanas évek bulizós filmjeinek, legalábbis én így néztem :) Az imdb-n mondjuk csak a Meatballs (Dilibogyók - Táborparádé) című korai Bill Murray sikert láttam relevánsnak ehhez a megjegyzésemhez, de annyi baj legyen, ez a film tiszta paródia. Abszurd, néha túljátszott, és annyira összevissza az egész, hogy nem volt unalmas.

Az összevisszaság alatt azt értem, hogy kb. 7-8 szálon fut a cselekmény. Illetve futnak a cselekmények, mert nem sok találkozási pont van, hacsak néhány szereplőt nem számítok bele, akik több sztoriban is benne vannak. A történetszálak között végig csak csapong a film, ettől kissé széteső, de egyben sokszínű is.
Az lerí, hogy kevés pénzből készült (Paul Rudd egy interjúban elmondta, hogy nem is biztos benne, hogy őt egyáltalán kifizették). Néha erre kicsit rá is játszanak, mintha direkt dilettáns módon akarnák elkészíteni. A legviccesebb példa erre, amikor az egyik szereplő megmenti a vízesés felé "száguldó" rafting csapatot. A mentésből semmit nem látunk, csak a drukkoló kollégáját.

Ami nem tetszett viszont, hogy néhány jelenet nagyon harsányan túl van játszva. Persze ez is az abszurditás része, de pl. a drogozós jelenet már sok volt benne.
A "pointless" történések is biztos kiverik sok nézőnél a biztosítékot, de én csípem az ilyesmit. Például, Paul Rudd szeretne pár percet egyedül tölteni Elizabeth Banksszel. Ezért a másik srác magukra hagyja őket. Oké, de mi szükség ehhez ruhástul belezuhannia a vízbe? Semmi értelme, de olyan jól csinálja a színész, hogy nagyon megnevettetett. :)

Amúgy az a víz nagyon hideg lehetett. Az időjárás ugyanis annyira kegyetlen volt a forgatáson, hogy szinte minden nap esett az eső (28-ból 23 napig) és hideg volt, a késő tavaszi időpont ellenére. Ez néha látszik is a filmen, pl. az egyik benti jelenetben az ablakon simán kivehető, hogy esik.
Ettől azonban az egész stáb közelebb került egymáshoz, együtt leültek sörözni és haverkodni. Amy Poehler elmondta, hogy még tüzijátékokat is eresztettek, aminek nem örült a hely tulajdonosa. Akinek mellesleg azt adták be, hogy itt egy családi vígjáték készül... Bradley Cooper pedig azt mondta, hogy a barátság, amit a filmen látsz a szereplők között, az igazi. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy 14 évvel később egy előzmény(!!!)-, majd egy folytatás minisorozatot is készítettek, amelyekhez mindenki visszatért a felnőttek közül.

60%

Van olyan, hogy semmilyen előzetest nem szabadna megtekinteni egy filmhez, hogy teljes meglepetés legyen.
Aki a Terminátor első részének megtekintése után nekiáll a másodiknak, és nem tud semmit a csavarokról, a film első jeleneteiben végig azt hiszi, hogy ismét Arnold a rossz és az új "ember" szereplő akarja John Connort megvédeni. Nem mellesleg, aki a Terminátor ötödik részének megnézi az előzetését, vagy akár a posztert (!), már elspoilerezi a film legfőbb csavarját, ami pont ahhoz a Jason Clarke-hoz tartozik, aki jelen bejegyzésben tárgyalt horror főszereplője is.

A Kedvencek temetője remake-jének előzetesét sem szabadna megnézni, hiszen lelövi a legjelentősebb változást a régi filmhez, illetve az eredeti Stephen King-könyvhöz is. Aki nem látta a trailert, tehát nem lőtte le a poént, az fejezze be itt az olvasást. A többieknek nem lövök le több csavart, mint amit már az előzetes elkövetett.

Szóval változtattak néhány pontot az eredetihez képest, így tehát megérte megcsinálni ezt az újabb változatot. Így azok is jól szórakozhatnak, akik kívülről vágják a sztorit, plusz az 1989-es adaptációhoz történő óhatatlan összehasonlítgatás sem lesz talán olyan könnyű.

Néhány észrevétel:
- A nyitó stáblistánál érkezik a család a városkába, több helyszínt is megmutatnak. "Véletlenül" pont a temető képeinél írják ki Stephen King nevét.
- John Lithgow ősz szakálla a szája körül valamiért szőkés. Persze lehet, hogy mindig éppen tejfölös csirkét evett a jelenetek előtt. :)
- Amúgy szerintem remek színész, itt is jól játszik, Jason Clarke dettó.
- Az eljövendő rémségeket előre látó, azoktól megóvni próbáló szereplő emlékeztetett a Tűnj el! hasonló karakterére.
- A film a legvégsőkig fenntartja a látszatot, hogy Gage-et fogja elgázolni a kamion. Aki látta az előzetest, az sajnos tudja, hogy Ellie lesz az áldozat. Emiatt teljesen más történések következnek a "feltámadása" után.
- A "zombilány" figurája kicsit sajnos kevésbé lett félelmetes, mint szerették volna. A moziban konkrétan felnevettek több jelenetnél is.
- A legijesztőbb jumpscare-ek tényleg a kamionokhoz fűződnek. A legváratlanabb pillanatban tudnak elszáguldani.
- Még mindig a csend a legparásabb egy horrorfilmben!

A legelcsépeltebb fogás, amit mindig előre látok egy ilyen filmben, amikor valamitől megijed a szereplő, de az nem az, amire vár. Látványosan megnyugszik, majd akkor tör rá az igazi végzet. Itt is volt ilyen felvezetés, és már mondtam is, hogy na, most jön a csaj, de nem jött, legalábbis még nem akkor, amikor vártam. Na ez már nem rossz. :)

A leges legvégét nem mondom el, de nagyon megváltoztatták! Lehet, hogy van, akinek nem jön be ez a lezárás, de szerintem nagyon frappáns volt, még úgy is, hogy kicsivel előbb ki lehetett találni. Amikor viszont már tudod, hogy mi lesz, az - szerintem - még parábbá teszi a sztori végét.

Érdemes megnézni a könyv és az 1989-es adaptáció kedvelőinek is!

70%

- Megyek a moziba!
- És Mit nézel?
- Igen. :)

Ahányszor elsütöttem ezt a viccet a film vetítése előtti napokban, legalább annyiszor meglepett Jordan Peele legújabb horrorja, amely az előzetes alapján számomra még másképpen festett. Egyfajta, a Hívatlanok vagy A bűn éjszakája mintájára készült "megtámadják a házunkat" típusú filmre gondoltam. Csodálkoztam is, hogy az előzetesben látott támadás már a történet egy egészen korai pontján elkezdődik. Akkor vajon mi lesz még a további másfél órában?! Tulajdonképpen csupa meglepetés. Spoiler nélkül persze nehéz írni erről, de természetesen nem árulok el semmilyen csavart.

Abból ugyanis van dögivel, legalábbis én végig úgy néztem, hogy valami teljesen újszerűt látok. Annak ellenére, hogy rengeteg mintából táplálkozott a film. A rendező a szereplőknek ki is adta házi feladatul, hogy nézzék meg azt a 10 horrort, amelyekből elképzelhetik a film leendő hangulatát, a Madaraktól a Valami követig.

Az alapötletet amúgy az Alkonyzóna című tévésorozat egyik része adta, amelyben egy nő meg van győződve arról, hogy a hasonmása át akarja venni az életét. No, itt több mindenkinek is van hasonmása. A színészek remek munkát végeznek, a normál karakterük mellett egy nagyon hátborzongató hasonmás figurát is hoznak.

Ezek a hasonmások a paraság különböző változatait testesítik meg, a kiscsaj például végig vigyorog, még akkor is, amikor elvileg szenvednie kéne. A férfi artikulálatlan hangon ordít, mint egy farkas. A főszereplő hölgy (Lupita Nyong'o) hasonmása viszont beszél - eredetileg gondolom, valami elképesztő furcsa hangon, a magyar szinkronban sajnos ebből egy elsőre vicces hang lett, mintha éppen a wc-n ülve szenvedne szegény... Ez persze nem Pálmai Anna (szinkronhang) hibája, hiszen a szinkronstúdióban nyilván nincs idő kísérletezgetni, azonnal nyomatni kell a hangot - és amúgy remek munkát végzett, csak meg kell szokni ezt a hirtelen váltást.
Néhányan fel is kacagtak a vetítésen, de nem sokáig nevettek, az biztos.

Peele amúgy néha nagyon jó poénokkal oldja a feszkót, a kedvencem egy második klasszikus rapnóta megjelenéséből fakad. Tehát nemcsak az I Got 5 On It csendül fel a kilencvenes évekből. Igaz, utóbbi egy nagyszerűen átdolgozott verzióban is hallható, ami már a trailerben is benne volt.

Van csavar a film végén is, én nem számítottam rá, nézőpartnerem igen, így hát ki-ki döntse el, hogy kiszámítható-e a történet vége. Az biztos, hogy az addigi 100 perc csupa meglepetés.

90%

Dobó Kata első rendezése ugyanannak az írónak egy színdarabjából készült, mint anno első filmje, A miniszter félrelép. (A forgatókönyvet pedig az Üvegtigris filmek írója jegyzi.) A rendező amúgy játszott is ebben a darabban, még a színpadon, ám a filmváltozatban nem bújt ki a kamera mögül. Kivéve egy mosolyt a stáblista alatt futó videoklip végén. Én amúgy simán megjátszottam volna a helyében, hogy abban a jelenetben, ahol az egyik főszereplő, Henrik random nőket szólít le az utcán (egy prostit keresve), az egyik szereplő ő maga legyen, mármint Kata. Még egy olyan poént is megereszthetett volna, hogy: "Mit képzel? Velem senki nem lépett még félre..."

A film amúgy nagyon jó lett, és ezt hangsúlyoznom kell, hiszen, ahogy látom, ömlenek a negatív kritikák, pedig ez szerintem egy jó kis szórakoztató mozi. Én ugyan az eredeti darabot nem láttam, de az biztos, hogy valamennyire különböznie kell tőle, hiszen itt nem csak egy helyszínen játszódnak az események. Igaz, nem sok külső helyszín van, így e tekintetben gondolom, nem távolodik el az eredetitől annyira, mint pl. az 1991-es Oscar adaptáció Stallonéval. (Összehasonlítva mondjuk az 1967-es változattal, amelyben azt a színdarabot amúgy is játszó Louis de Funès volt a főszereplő.)

Már a főcím nagyon jópofa, egy hangulatos, képregényt lapozgató animációt raktak össze, melyben bemutatják Budapest fő nevezetességeit is. Később a filmben ezekből már nemigen látunk semmit, de nem is tartozna hozzá ehhez a történethez. Ganxsta Zolee amúgy kapott itt egy aranyos poént a neve kiírásakor.
És, ha már a főcímről is megemlékeztem, akkor szót kell ejteni a stáblistáról is, ahol egy komplett videoklipet látunk, melyben a főszereplők énekelnek, és úgy tűnik, mintha kicsit a történet továbbvitele lenne. Kicsit pedig bulizás, bár nekem nem tetszett a zene hangszerelése, lehetett volna modernebb is, viszont nagyon fülbemászó, utána még dúdolgattam egy darabig. (Amúgy többedmagukkal a Spáh ikrek készítették.)

A történet egy nagy bohózat, ahol minden összekeveredik, és a nézőn kívül csak egy karakter van, aki végig tudja, hogy mi miért történik - közben a felénél már ketten is lesznek, de ez nem sokat javít a helyzetükön. A film első része, a rákészülés közben végig azon vigyorogtam, hogy mi lesz ebből? Aztán a következő jelenetben még jobban: na és ebből mi lesz?... Ezek után az esti részekben a kalamajka csak fokozódott, hogy aztán egyesek jelleme megváltozzon, ahogy ez már lenni szokott.

A színészek mind-mind tökéletes választosáok, remek volt a casting! Mindenki jól hozza a karaktert, a macsó, a szervező, a parás, a piperkőc, a buta nyomulós, valamint, a szerintem legösszetettebb karakter mind közül, a féltékeny feleség, aki bosszúból vissza akarja csalni a férjét, de a történetben több változáson is keresztülmegy.
A piperkőc szerepében amúgy Szabó Simon, illetve az elvont különc írónő szerepében Oroszlán Szonja teljesen eltérőt játszhatnak a megszokott karaktereikhez képest, ezért pláne lubickolnak a szerepükben. De rosszat egyik színészről sem tudnék mondani, mindenki jól hozza, amit kell.

Aki szereti a "tévedések vígjátéka" típusú bohózatokat, az mindenképpen nézze meg, jól fog szórakozni!

90%

A kedvenc filmem. :) Színtiszta nosztalgia, szinte(?) minden mondatát betéve tudom. Nekem a legegyszerűbb párbeszéd is klasszikus idézetnek számít ebből a karácsonyi vígjátékból:

"Fuller, ne igyál annyi kólát!"
Azaz, "easy on the Pepsi!" - az első részben. A 2-ben a kis pisilőgép már Coca-Colát iszik :) Ha lett volna fulleres 3. rész, ott vajon mire vált át? RC kólára, amit már Stewie Griffin is utált? :) Amúgy lehetett volna Fuller is a Reszkessetek, betörők 3. főszereplője, mert John Hughes egy ideig kacérkodott a gondolattal, hogy a betörők most egy másik McCallister családhoz törnek be, Frank bácsiékhoz. De állítólag Kieran Culkin nem szerette volna a bátyja után elvállalni a főszerepet.

"Mondja, ez az izé ugye négykerék-meghajtásos?"
A film elején a kotnyeles szomszéd srác, Mitch Murphy az egyik kedvencem. Hasonlóan a Macaulay Culkin előző filmjében (Belevaló papapótló) alakított Miles-hoz, be nem áll a szája a kérdésekkel. Igaz, Miles legalább megvárta, míg Buck bácsi válaszol. Szegény Mitchre persze senki nem figyel, így hiába is várna választ az olyan fontos kérdésekre, mint például "mennyit fogyaszt ez a tragacs százon?"

"Szabad vagyook / I'm free!!!"
A Blu-Ray verzióban sajnos úgy újították fel a hangot, hogy szinte csak az egyértelmű párbeszédeknél emeltek át a magyar szinkronból. Emiatt Kevin önfeledt rohangászása közben nem a "Szabad vagyok, szabaaad!" mondat hallatszik, hanem bizony angolul az "I'm free!". A legutóbb a tévében is így láttam a filmet.

"Odafent ázik a kádban. Szól majd neked, ha befejezte!"
Érdekesség, hogy amikor Kevin mindenféle mocsadékot néz, azaz "A szennyes lelkű angyalok" gengszterfilmet (ami persze igaziból nem létezik, erre Seth Rogen nemrég csodálkozott rá, majd Macaulay Culkin válaszolt neki, hogy ő sem tudta anno), és szól a családjának: "Gyertek elő, ne hagyjátok!" - no ez csak nálunk van így, eredetileg nem mond semmit, hiszen épp most tolt be egy nagy kanál fagylaltot, amivel betegre zabálja magát.

"Á, ezek dalok? - Azok, azok..."
John Candy szereplésének is nagyon örülök, kedvenc komikusom. A jeleneteit 1 nap alatt vették fel - szó szerint, hiszen 23 órán át forgattak. Ennek nagy része sajnos nem került bele a filmbe, pedig még az előzetesben is van egy részlet, amikor azt mondja "Úgy érzem, ez lesz a legszebb karácsony!" A Büdgös (Bütykös?) Bogarakkal együtt utazó anyukát Catherine O'Hara alakítja, akivel Candy már a hetvenes években együtt játszott a kanadai SCTV szkeccs-sorozatban. Biztos jókat bolondoztak együtt a forgatáson.

"Roham indul! Harry!!"
Szerintem Marv az okosabbik a két betörő közül. Az első részben nem akar bemenni a házba, mert ott a gyerek. A második rész végén is érzi előre a vesztét, amikor a galambok közelednek, szól is társának, de az rá se hederít. Mindkét esetben Harry erősködése miatt buknak le. Marv amúgy majdnem visszatért a Mintamókus című filmben, ami a Reszkessetek... spin-offja lett volna. (De így, külön filmként is zseniális.) Joe Pesci is ideális választás amúgy Harry szerepére, bár szegénynek meggyűlt a baja a családbarát szövegekkel, bizony vissza kellett fogni a gengszerfilmeken edződött káromkodásokat.

"1..., B..., és negyedszer..."
Buzz remek mellékszereplő, a gonosz bátyó megkeseríti Kevin életét, de a filmek végén mindig megenyhül és békejobbot nyújt neki... a stáblistáig. :) Az őt alakító Devin Ratrayt öröm viszont látni olyan filmek kis szerepeiben, mint a Dennis, a komisz vagy a Csajok hajnalig.
Az idézettel utalnék a Reszkessetek... folytatásaira is:
- A 3. részt már nem vállalta egyik Culkin sem, így lecserélték a teljes családot egy másikra. Szerintem ezzel még nem is volna baj, de sajnos elhagyták a karácsonyi környezetet is, az új betörők ripacsok lettek, valamint az új kissrác képességeit is túlzásba vitték, még Kevinhez képest is. Olyan kütyüket kezel, amikről 1997-ben szerintem egy 8 éves nem is tudta, hogy léteznek...
- A borzalmas negyedik rész újra visszahozza McCallisteréket új színészekkel, és Marvot is - szintén új arccal, Daniel Stern ugyanis azonnal elutasította a felkérést, hogy ebben szerepeljen.
- Az ötödik részt viszont ajánlom egyszeri megtekintésre, szerintem aranyos és az előzőekhez képest újszerű is. Persze nem lehet egy lapon említeni az első kettővel, de a többinél jobb!

100%

Úgy emlékszem, anno Ben Affleck ezzel a filmmel szerette volna komikusi irányba terelni karrierjét. Nem igazán sikerült, de talán nem is baj, hiszen azóta pl. rendezőként több elismert filmet is készített. A vígjátékok viszont, úgy tűnik, nem neki valók. Legalábbis ezt éreztem a Túlélni a karácsonyt című film megtekintése közben.

Kicsit, mintha mindenki máshogy értelmezte volna a címet: Túlélni a karácsonyi film forgatását. A történet szerint Affleck egy gazdag, de hidegszívű ember, akit nem érdekel a család. Illetve, ahogy látjuk, a saját családja nem érdekli. Valamiért titokban marad a film kétharmadáig, hogy mi ennek az oka, de nem árulom el, hátha megnézitek.

A kétharmadnál amúgy, miután végigszenvedtük az első óra viszontagságait, hirtelen megváltozik az egész film és jóval értelmesebb lesz, mint előtte. Úgyhogy ez az utolsó fél óra jelentősen feltornászta az értékelésemet.
Közben főszereplőnk kibérel magának egy családot karácsonyra, hogy visszahozza gyermekkora karácsonyait (aztán kiderül, hogy ez nem is egészen így van).

Ben Affleck amúgy ripacskodik, állandóan túlzásokba esik, valahogy nem találja azt a módszert, amivel hihetővé válna a karaktere. James Gandolfini viszont, a "vásárolt apa" szerepében a film fénypontja, jók a reakciói, ahol kell, vicces, ahol kell, drámai a játéka. Catherine O'Hara jól eljátssza a "csak legyen már vége" attitűdöt, sokszor a néző is egyet ért vele... :) Christina Applegate karaktere viszont a kezdeti utálatosság után hirtelen változik meg, dramaturgiából egyes részemről. Később olvastam, hogy befejezetlen forgatókönyv nélkül forgattak, ami tényleg meglátszik a végeredményen.
Még egy pozitívumot azért leírok: Tata karaktere a legtöbb poén forrása, Affleck baromságait is többé-kevésbé jól ellensúlyozta nekem.

Összességében, sok-sok karácsonyi film van, ami érdemesebb választás az ünnepi készülődés közepette. Azért nem a legrosszabb, ahogy említettem, az utolsó fél óra felhozta legalább 20%-al a véleményemet:

50%

Jópofa antológia sorozat volt a Mesék a kriptából. Készült belőle egy másfél órás mozifilm epizód is (Démonlovag), ami mérsékelt sikert aratott, úgyhogy egy évvel később jöhetett a következő, a Vérbordély. Ez már nagy bukta volt, úgyhogy nem készítettek több részt, pedig tervben volt, hogy trilógiává bővítik.

A sztárparádé rögtön megtetszett a filmben. Nem A, nem is B, inkább C kategórián belül, de több nevet is üdvözöltem a gárdából. A "top billing"-et Erika Eleniak kapja, de ő inkább csak második főszereplő, fontosabb szerepe van a magánnyomozót játszó Dennis Millernek, akit én az SNL régebbi részeiből ismerek, ő volt az egyik műsorvezetője a híradós blokknak, a Weekend Update-nek. Mondjuk ott '80-as évekbeli loboncos hajú volt, itt már rövid hajú szakállas, nem biztos, hogy felismertem volna egyből. Hozza a laza, beszólogatós figurát, de ahogy olvastam, kibírhatatlan volt a forgatáson, nem jelent meg, amikor kellett volna, sokat improvizált és Corey Feldman is azt nyilatkozta róla, hogy nagy csalódás volt neki élőben, olyan arrogáns volt.

Ha már Corey, én őt bírtam a Kincsvadászokban, az Ami sok, az sokkban, meg még pár gyerekkori szerepében. Most egy problémás huszonévest játszik, de már a kinézete is problémás, hát még a színészi játéka. Szerintem nagyon túljátssza a szerepét, főleg, amikor (spoiler) már vámpírként jelenik meg és idétlenül röhögcsél. Mondjuk furcsa volt Stohl András a magyar hangjaként, de hát ő szinkronizált már 32 évesen tinédzsert is (az Amerikai pitében).

William Sadler nevét olvasva a stáblistán gondolkodóba estem, hogy kit játszott a filmben?! Őt én a Még drágább az életed főgonoszaként ismerem, itt viszont nem láttam sehol. Aztán kiderült, hogy dehogynem, ő a múmia, aki meséli a sztorit a Kriptaőrnek... Érdekesség, hogy az előző spin-off filmben (a Démonlovagban) is játszott, de akkor egy másik szerepet.

A sztori érdekes, egy bordélyházban embereket ölnek, ezt akarja kinyomozni a főszereplő. A nő aki felbérelte, keresi az eltűnt öccsét. Aztán összeáll a kép, összeérnek a szálak, és még egy kis végepoén-csavar is jut a legvégén. A megvalósítás viszont nem tetszett, szerintem túl naturális volt, és mivel sok a leszedett testrész, ezért még gagyi is. Pedig kitettek magukért a maszkmesterek, itt nincs CGI, kivéve az elmaradhatatlan sárga cikázó csíkok, amikor valami varázslatos, vagy túlvilági esemény történik. Itt ez azt jelenti, hogy a főgonosz szellemét kiengedik a palackból (vagy valami ilyesmi, nehéz volt odafigyelni :)).

Van még egy rész, ami nekem 10%-kal megemelte az értékelésemet. Kicsit ugyan pointless, de váratlan és vicces. Egy, a stáblistán nem szereplő, akkoriban (illetve egy pár évvel előtte) nagy sztár komikus hölgy cameója, beszól egy vicceset és ennyi.

30%