Will Ferrell és John C. Reilly ismét összeállt egy hülyeségre, de szerintem most valamiért nem működik úgy, mint ahogy kéne. Pedig Will ugyanazt az öntelt karaktert hozza, mint általában. Nagyra van magával, közben azonban balfácán, ám egy dologban túlságosan is profi. Ez a képesség most éppen a logika, amelyben ezúttal már-már természetfeletti képességei vannak Will Sherlockjának.

Természetesen ez a film nem a Robert Downey Jr.-féle Sherlock Holmes paródiája. De még csak nem is Sir Arthur Conan Doyle regényéé. Egyszerűen csak kölcsönvették annak két főszereplőjét, hogy ráhúzzák egy aktuális Ferrell-Reilly marhaságra. Amikkel nekem speciel nincs kifogásom, a Tesó-tusa pl. az egyik kedvenc vígjátékom all-time.

A környezet szuper egy jó vígjátékhoz, hiszen nem a megszokott mai világban játszódik. A készítők remekül ki is figurázzák a 19. század mára rendkívül elmaradottnak tekinthető orvostudományát, pl. az akkor modernnek ható sokkterápiát. Néha belekevernek későbbi elemeket is, ami részben poénos, részben kicsit furcsa (vagy zavaró, mindenki döntse el maga). Ilyen pl. Albert Einstein felbukkanása, aki ebben a korszakban még nem nézhetett ki úgy, ahogy megjelenítik. De persze ez is a komolytalanság része.

A komolytalanság pedig természetesen végigfut az egész filmen, sőt, sajnos néha nemhogy túltolják, de már a WTF határvonalat sem látni, ha hátratekintünk. A kötelező "egy órás résznél", amikor a film kétharmadánál jön egy szokásos mélypont a sztoriban, konkrétan egy teljesen stílusidegen musical betét következik. Itt amúgy dramaturgiai hiányosságokat is éreztem, pl. Will karaktere átmenet nélkül vált át letargikus szomorúságba, persze ahogy ezt ő eljátssza, az mindig remek. :)

A majdnem legvége amúgy felhúzza az egész filmet nekem, legalább 10-20% mértékben.

70% Spoilermentesség vége!

S P O I L E R következik!

Azt nem tudom megállni, hogy erről a bizonyos utolsó előtti jelenetről szót ne ejtsek. Itt ugyanis szintén egy, a korszakban történt eseményt hoznak elő, nevezetesen a Titanic kihajózását. Már jó felvezetés, hogy az itt tervezett kisebb bombarobbanást megakadályozzák, így megmentik az éppen indulni készülő hajót. Igaz, hogy ezzel már megtörténhet egy még sokkal nagyobb tragédia, de ezt persze csak a nézők tudják. Ó, és hát persze, hogy a csajok, akikkel végre összejöttek, felszállnak a hajóra. De a legnagyobb ász az egész filmben az a Billy Zane, aki saját magát alakítva (1912-ben?!! :D) szintén felszáll, még oda is integet Holmeséknak. :DD Na az ilyen meta poénokat én nagyon csípem, enélkül 50 és 60% között választottam volna értékelést.

Plusz, az utolsó rövidke jelenetnél, az újságban ráadásul az 1997-es Titanic mozifilm betűtípusával írják az újság főcímében is a „Titanic sinks” részt; ez csak egy pillanatra látszik a Ralph Fiennes által alakított „főgonosz” előtt.