Ez a film arról szól, hogy egy csapatnyi kreatív filmes nem tud dűlőre jutni, van egy címük az új filmhez, csak történetet nem tudnak kitalálni köré. Sajnos ahogy a benne szereplők, úgy maga a film is egy helyben toporog. Úgy éreztem, úgy születhetett, mint a története szerint készítendő film. És nagyjából igazam is lett.

Érdekes, hogy a filmben forgatókönyvírót játszó Charles Grodin írta magát a filmet is, ráadásul saját tapasztalatai alapján, hiszen a hetvenes évek végén ugyanez történt vele is a Paramount stúdióval szemben. Őt amúgy színészként a legtöbben a Beethoven című film főszereplőjeként ismerhetik, de sok vígjátékban játszott. Íróként most nem tudott meggyőzni, ahogy az általa játszott író sem tud sok mindent felmutatni a filmben.

Még szerencse, hogy a játékidő csak 74 perc, ezalatt tényleg nem sok érdekes történik. Láthatjuk egy cameo szerepben Steve Martint, kár, hogy az ő jelenetét sem sikerült nagyon feldobni. Szerepel még egy mellékszerepben a kezdő SNL csapatból Gilda Radner is.

A legjobb az egész filmben Walter Matthau. Én őt nagyon szeretem, ezért kap a film legalább 10%-kal többet, mint érdemelne. Itt kivételesen nem a szokásos morózus, beszólogató karakterét játssza, hanem egy álmodozó, s az álmaiban a végsőkig hívő filmstúdió-vezetőt.

(Kis spoiler következik)
A film végén kis előrelépés azért történik, de nem jutunk egyről a kettőre, éppen csak pislákolva látszik a remény, hogy a hónapokon keresztül tervezgetett film forgatókönyve végre megíródhat. A főszereplő író magánéleti válsága a másik szál a történetben, elég vékonyan, alig felbukkanva, de a végén itt is minden kicsit jobbra fordul. Nem egy klasszikus happy end, de azért pozitív kicsengése van.

40%