Na még egyszer akkor, üldözzön valakit Tommy Lee Jones! De ezúttal nem egy ártatlanul elszökött rab legyen, hanem egy őrült ex-katona, aki halomra gyilkolja az embereket az erdőben! Ráadásul üldözője maga volt, aki anno kiképezte. Talán a Rambo egyfajta újragondolásának vagyunk tanúi? Nem, szerintem ez a film is inkább A szökevényre hasonlít, mint például a Kettős kockázat.

Roger Ebert híres filmkritikus kiemelte, hogy ez végre egy olyan film, ahol a szereplők nem a szokásos, sérthetetlen, már-már repülni tudó szuperhősök. Ők véreznek, fáj nekik - ez igaz, de van azért így is túlzás a filmben jócskán.

Ráadásul elég hamar eljutunk ahhoz a ponthoz, amikor elkapják a Benicio Del Toro által játszott gyilkost. Nekem ezzel megtört a lendület. Igaz, hamar megszökik a fogságból, és jöhet a jó öreg szökevényes hajsza, ahol viszont előfordul, hogy a gonoszt utoléri üldözője, de ő tiszteletből nem öli meg korábbi kiképzőjét. A legvégén aztán mégis megpróbálja, a hosszú szabadban kergetőzős finálé közepette.

A tájképek, a helyszínek szépek, főleg a havas táj gyönyörű a film elejéről és legvégéről. Csak a cselekmény túl unalmas, pedig nem túl hosszú a film. Viszont a két főszereplő jó színész, hihetően játsszák szerepüket. Persze mondhatnám, hogy Tommy Lee Jones-nak már könnyű lehetett minimum negyedszer majdnem ugyanazt, de azért van némi különbség a karakterében az előző szerepeihez képest. A szökevény 1-2-ben a mindenre elszánt profi rendőrbírót alakította, a Kettős kockázatban a lecsúszott nevelő tisztet, aki az idővel harcolva próbálja kideríteni az igazságot, mielőtt túl késő lenne, itt pedig a kemény, tapasztalt nyomkeresőt, aki a füvet morzsolva is rátalál a gyilkosra.
Mint az indián, aki fekszik az úttesten, a fülét az aszfaltra tapasztva és mormogja:
- Fehér, 200-as Mercedes... acélradiál gumikkal... 85 mérföld sebességgel...
Felkiált az egyik turista:
- Fantasztikus! És ezt mind hallja
- A fenét! Most ütött el, úgy két perce!

40%