Mintha az Összeomlás című thriller előzményeit látná az ember. Azzal a különbséggel, hogy ott majdnem végig szimpatikus marad a főszereplő, veszélyessége és őrültsége mellett, hiszen a sztoriban lassan bontakozik ki szomorú előélete.

Itt viszont gyorsan kiderül a Robert De Niro által remekül alakított főszereplőről, hogy agresszív, és rögeszmésen imádja a baseballt. Semmi meglepő nincs a film első "fordulataiban", hiszen sejtjük, hogy el fogja veszíteni a munkáját (pipa), elvált felesége alig akarja a kisfiát elengedni vele, sejthetjük, hogy ezt is elrontja, és megvonják tőle a láthatási jogot (pipa).

Nem marad más neki, mint a baseball, amiről már a főcím alatt kiderül, hogy rögeszmésen szereti. Azért szerencsére marad pár fehér folt, amit szép lassan "satíroznak ki" előttünk, így legalább némi meglepetést tartogat a film (keveset).

A Wesley Snipes alakította sztársportoló az elején nekem nem volt szimpatikus, de szerencsére lassan kiderült, hogy esendő ember, akinek azért helyén van az értékrendje. Tulajdonképpen ő a pozitív hős a filmben, akiért lehet szurkolni.

Egy próbát megér, főleg az utolsó félóra izgalmai miatt. Tony Scott rendezői stílusa azonban ezúttal sem győzött meg, átlag 3 másodperces vágásaival, a harsányan használt filmzenékkel, furcsa kamerabeállításokkal. (A tűzben edzett férfi c. filmben mindezt a csúcsra járatta, ott zavart a legjobban ez a fura stílus.)

60%