Bevallom, az elején nehéz volt elvonatkoztatni attól, ez a film volt Chris Farley utolsó főszerepe. De mivel ebben a szerepében is azt a tőle megszokott harsány energiabombát adta, mint oly sokszor, sikerült belefeledkezni a történésekbe. Pedig a film sokáig nem hagyja magát, újra és újra csak csóváltam a fejem, hogy ez a forgatókönyv hogy kaphatott zöld utat...? Persze, utólag a készítés folyamatáról olvasva, tudható, hogy a kész filmet eléggé megnyirbálták, főleg Matthew Perry és a mellékszereplők kárára. Talán ettől is lehetett az az érzésem, hogy Chris a legjobb, az elvileg társ-főszereplő Matthew Perry kevésbé érdekes, a többiek meg szinte csak ripacskodnak.

Valóban, Farley teljesítményére nem panaszkodnék, persze ez lehet az elfogultság is, én őt nagyon csípem a szerepeiben, és ezúttal ráadásul a poénok nagy részét ő szállítja. Néhány túlzás azért nála is bent maradt, pl. amikor Perry karaktere olvasni tanítja, és a második betű után már ordítva menekül, hogy szétrobban a feje... De ezzel együtt is, számomra a legszerethetőbb karakter a filmben.

Matthew Perry-t nagyon szerettem a Friendsben, remek komikusnak tartom, ebben a filmben azonban nemigen tudott kiteljesedni, talán azért, mert kivágták azokat a részeket, vagy egyszerűen csak azért, mert most nem azt a neurotikus figurát kell hoznia, amiben a legjobb. Ráadásul a karaktere nem is igen szerethető, hiszen a dicsőségért és a pénzért sok mindent és mindenkit feláldozna, de legalább a végére kis jellemfejlődés is történik vele. plusz a történet szerelmi szálát is ő szállítja.

Eugene Levy-nek eleinte örültem, hogy benne lesz a filmben, de én a játékát sajnos csak ripacskodásnak láttam. Kevin Dunn viszont (a Nagy Durranásból) tetszett a főgonosznak tekinthető Hidalgo szerepében, akiről kiderül, hogy ő is esendő ember.

Nekem a film a második felében vált igazán viccessé, miután Chris Farley karaktere saját szálakat kapott. A legviccesebb a sastojás ellopása, ott az időzítés és a vágás is nagyon viccesre sikerült. :) Amúgy egészében véve, sok a viccesnek szánt, de belőlem fejcsóválós reakciót kiváltó poén, de ahogy írtam, a második felében már sokat nevettem.

Szerintem egyszer megéri megnézni, Farley rajongóinak meg egyenesen kötelező. :)

60%