Néha az egyszerűbb a jobb. Nincsenek felesleges körök, nincs túlmagyarázás, vontatott szenvedős jelenetek. Ez hatványozottan igaz (a még The Rock néven felkonferált) Dwayne Johnson akciófilmjére, amely a 71. percben (!!!) zárul le, úgyhogy a stáblistában nagy térközök szerepelnek, így felhúzták 83 percre, ami arra is jó, hogy a szerintem szuper filmzenét lejátsszák egyéb zajok nélkül.

Rövidsége ellenére nem összecsapott film az Emelt fővel, csak egyszerűen rövid a történet. De ezt nem is bántam, hiszen ahol esetleg tudtak volna rajta nyújtani, azok csak felesleges székben-fészkelődésre adtak volna okot, pl. amikor a rosszfiúk jól helyben hagyják, vagy a bíróságos jelenet, ahol már elkezdtem érezni az "ártatlan hőst megvádolják" típusú történeteknél előjövő szimpátia-érzékenységet, amikor előre látod, hogy igazságtalanul szenvedni fog, de nem tudsz mit tenni, max átpörgetni. Na, ezen az érzésen gyorsan túllendültem, hiszen a film sem hagyta magát, és gyorsan továbblendült, kis spoiler: pozitív irányba.

Johnny Knoxville remekül hozza a film komikus vonalát, szerencsére nem viszi el valami ripacskodós szerencsétlen irányba a karakterét, hanem igazi tökös társa Rocknak, aki az esélytelennek tűnő helyzetben sem hagyja magát.

A film igaz történeten alapul, persze filmes eszközökkel jelentősen kiszínezve, ám érdemes elolvasni az eredeti sheriff, Buford Pusser élettörténetét is a Wikipedián. Az ő életében sajnos nem volt happy end.
Ebben a filmben viszont a klasszikus értékek érvényesülnek, a jó megkapja jutalmát, a rossz a büntetését, a néző pedig az 1 óránál alig hosszabb agykikapcsolós szórakozást.

70%